Eucharisztikus csoda Hasseltben, Belgiumban 1317-ben
 

Hasselt egy 70 ezer lakosú szép belga város a Limburg régióban, amelynek tartományi székhelye. A Demer folyó partján fekvő flamand lakosságú város püspöki székhely, az 1300-as években épült székesegyházát Szent Quintínusznak szentelték. Ebben a székesegyházban található az 1317-ben történt eucharisztikus csoda emléke. A szépen megművelt, értékes ereklyetartó három szentostyát tartalmaz. A csoda nem Hasseltben történt, hanem máshol és csak 500 évvel megtörténte után, 1804-ben került ebbe a Demer-parti városba.
A hagyomány szerint a csodás eseményre egy Viversel nevű kis településen került sor, amelynek akkor saját temploma sem volt. A viverseli hívek egy közeli faluba, Lummenbe jártak misére. 1317. június másodikán a lummeni káplánt Viverselbe hívták egy haldoklóhoz. A pap magához vette az utolsó kenet feladásához szükséges olajat és három megszentelt ostyát, a viatikumot és elindult a beteg háza felé. Amikor megérkezett, a szentostyákat tartalmazó dobozt a konyhaasztalra tette és bement a beteghez, hogy meggyóntassa őt. A gyónás végeztével visszament a konyhába, ám látta, hogy valaki kinyitotta az ostyatartót és észre vette, hogy a három ostyát vér áztatta. Később megtudta, hogy gonosz szándékú emberek jártak a konyhában, és mivel hitetlenek voltak meg akarták gyalázni az ostyát. Ám amint megérintették kezükkel az ostyák vérezni kezdtek, mire a tolvajok rémülten elfutottak. A káplán is megijedt és mivel a vérző ostyával nem áldoztathatta meg a beteget azonnal visszatért Lummenbe és elmondta a történteteket a plébánosnak. A plébános nem tudott jobb tanácsot adni, mint azt, hogy a herkenrodei ciszterci apátságban keressék fel a Simon nevű szerzetest, akinek tudománya és életszentsége mindenki előtt ismert volt. A káplán elindult a kolostor felé a véres ostyákkal és bár ruhája alá rejtette a tartót és senki nem tudott utazásáról útközben és megérkezésekor is számos csodás esemény történt. A kolostor közelébe érve pl. magától megkondult a nagyharang, az éppen szentmisét bemutató Simon szerzetes pedig, aki pedig nem tudott a káplán érkezéséről, belső hang sugallatára letérdelt és mélyen meghajolt abban a pillanatban, amikor a pap a ruhája alá rejtett ostyákkal belépett a templomba. A káplán az oltárra helyezte a tartót az ostyákkal és abban a pillanatban a szentmisére összegyűlt hívek és az apátság jelenlévő szerzetesei egy szépséges fiatalt láttak megjelenni, akinek fejét töviskoszorú övezte, melynek tövisei úgy ragyogtak, mintha a gyémántkövek lennének. Így mondja el a történteket a hagyomány, amelyeket régi könyvek megőriztek a Herkenrode-i apátság történetét leíró dokumentumokkal együtt. A három véres ostyát évszázadokon át az apátságban őrizték és Úrnapján körmenetben mutatták meg az embereknek. E körmenetek során számos imameghallgatás történt. De a francia forradalom idején a belgiumi kolostorokban és templomokban is elvakult bandák pusztítottak és a jó szerzetesek okosabbnak tartották, hogy az ereklyét biztosabb helyre tegyék. Befalazták ezért egy magánház falába és ott is maradtak az ostyák egészen 1804-ig, amikoris Hasseltbe vitték és a Szent Quintinusz székesegyházban tették ki közszemlére. Azóta is a hasselti székesegyházban látható az ereklye. A csodás esemény eredeti helyén, Viverselben minden évben ünnepségeket rendeznek a három bevérzett szentostya tiszteletére. 2005-ben Eucharisztia Évére való tekintettel augusztusban 7 napig tartó ünnepségsorozatot szentelnek az eseménynek.