A Quirinalis dombon fekvő hasonló nevű palota története kicsiben összefoglalja az
Urbs, vagyis Róma történetét, a kezdetektől egészen napjainkig. Maga a név, Quirinalis
- Róma hét halmának egyike, méghozzá a legmagasabb – a Quirinus pogány római
istenre utal, akinek tiszteletére az első városlakók itt templomot emeltek a Kr. előtti
IV. században. Hamarosan Salus, a Jólét istennőjének is építettek egy másik templomot
a meglévő mellé. Ebben a templomban mutatták be azokat az engesztelő vallási szertartásokat,
melyeket a római állam jólétéért, a Res Publica”-ért ajánlottak fel. A császárság
korában az ősi templomok mellé fürdőket építettek, Caracalla császár 217-ben egy újabb
templomot szentelt Szerápisz tiszteletére. Innen ered a mai palota előtt álló Dioszkurok,
ikeristenek később emelt lovas szoborcsoportja. A középkorban erőteljesen felpezsdült
az élet a Quirinalis dombon. Caraffa bíboros 1550-ben villát építtetett itt egy szőlőskert
közepén, melynek közelében az Este-i Hippolitus bíboros szökőkutakkal teli kertet
varázsolt. XIII. Gergely pápa 1583 és 1585 között megnagyobbította a villát, a déli
szárny tetejére egy kedves torony-palotácskát emeltetett, ahonnét az egész város látképét
meg lehet csodálni. V. Sixtus pápa 1587-ben megvásárolta a villát a Caraffa családtól
és azt a Pápai Állam nyári nyaralójává tette. A kor legjelentősebb építésze, Domenico
Fontana adott az egyre bővülő és szépülő épületnek igazi pápai rangot. A végső formáját
a több száz méteres kiterjedésű, immár bonyolult épületegyüttesnek V. Pál pápa uralkodása
alatt Carlo Maderna – a Szent Péter bazilika homlokzatának tervezője – adta meg. Ekkor
épült a pápa nevét viselő Capella Paolina, Guido Reni freskóival. Még a nagy barokk
szobrász, Bernini is hozzájárult a pápai nyári palota pompájának emeléséhez. A nagy
kertekkel övezett és a csobogó források hűsítette palota békés hangulatát az erélyes
VIII. Orbán pápa megváltoztatta, amikor a hadászati szempontból legalkalmasabb helyen
nagy bástyatornyot építtetett és a palota-együttest a kertek felől várfallal vette
körül. Az itt nyaraló pápák a palota főbejárata fölé emelt erkélyéről adták egykor
áldásukat a híveknek, minta ahogy ez napjainkban Castel Gandolfoban, a pápák mostani
nyári nyaralójában történik. A napóleoni háborúk során a francia csapatok 1809-ben
betörtek a Quirinalis palotába, elfogták az ott tartózkodó VII. Piusz pápát és fogolyként
Franciaországba hurcolták. A palotába Napóleon kormányzója költözött és Rómába várva
a császárt, az épület belső díszítését sok helyütt francia ízlés szerint átalakították.
1814-ben - ötéves megalázó fogság után – végre visszatérhetett VII. Piusz pápa Rómába
és a palota ismét a Pápai állam tulajdona lett. Utolsó pápaként IX. Piusz lakott benne.
Amikor 1870-ben a közeli Porta Pia-n át betörtek Garibaldi lövészkatonái a Városba
és elfoglalták a nyári palotát, az így része lett a frissen született Olasz Királyságnak.
IX. Piusz pápa a Vatikánba vonult vissza és „fogolynak” tekintette önmagát. A Quirinalis
palota pedig a savoyai királyi család tulajdonába került. 1946-ban népszavazás döntött
Itáliában az ország államformájáról és a monarchiát felváltó Köztársaság államfőinek
székhelye éppen a pápák egykori római nyári nyaralója lett. Felbecsülhetetlen értékű
termei, műkincsei miatt azonban a palota napjainkban is nyitott a látogatók elől és
beszélnek a múltról, a császárság, a pápaság, az olasz királyság és végül a mai köztársaság
életéről.