Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta a vesperásról
szóló katekézisét.
A 122.zsoltárt elemezve mindenekelőtt Máté evangéliumából idézte Jézus szavait, miszerint:
„A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz”. A szenvedő ember
imája c. zsoltár egymást keresztező tekintetek történetéről szól: a hívő az Úrhoz
emeli tekintetét, és várja az isteni választ, hogy abban megpillanthassa a szeretet
gesztusát, a jóindulat visszatükröződését. A zsoltárok gyakran szólnak az Úr tekintetéről,
amellyel az égből az emberek felé hajol, hogy lássa, „van-e még, aki értő lelkűm,
van-e még, aki keresi az Istent.” A 122. zsoltár a szolga jelképét használja imájában,
várva az Úr döntését, amellyel kiszabadítja híveit. „Ahogy a szolgák szeme uruk kezén,
s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg
meg nem hallgat.” Bár a zsoltáros által bemutatott jelenet az ókori világhoz, annak
társadalmi struktúrájához kapcsolódik, az általa kifejezett gondolat világos és jelentőségteljes:
felmagasztalja a szegények Istenhez való csatlakozását, az elnyomottak reménységét,
az igazak Úr iránti készséges magatartását. A zsoltáros arra vár, hogy az isteni kéz
megmozduljon, mivel mindig az igazságosságnak megfelelően cselekszik, elpusztítva
a rosszat. A zsoltár - könyörgés, amelyben a hívő hangja az egész közösséggel egyesül.
Kifejezi azt a reményt, hogy az Úr keze az igazságosság és a szabadság ajándékait
osztogatja. Az igaz arra várakozik, hogy Isten tekintete megnyilvánuljon a maga teljes
gyöngédségében és jóságában. A zsoltár második része arra mutat rá, mennyire fontos
Isten szeretetteljes tekintete. A hívőknek szükségük van az isteni beavatkozásra,
mivel a hatalmasok, az erőszakosok megvetik és kigúnyolják őket. A zsoltáros ekkor
a jóllakottság jelképét alkalmazza: „Eléggé megízleltük már a gyalázatot. Túlságosan
megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.” A táplálékkal
való jóllakottságot a bibliai hagyomány isteni áldás jeleként tartja számon, most
ezzel szemben áll az az elviselhetetlen telítettség, amely a mértéken felüli megaláztatásokból
fakad. Ezért az igazak az Úr oltalmába ajánlották ügyüket, és Isten nem marad közömbös
a könyörgő tekintetetekkel szemben, nem hagyja figyelmen kívül fohászaikat, nem hagyja,
hogy csalatkozzanak reménységükben –mondta katekézisében XVI. Benedek pápa, majd Szent
Ambrust idézte, aki a zsoltáros lelkületének megfelelően dicsőíti Isten művét, amely
az Üdvözítő Jézusban teljesedik ki számunkra. „Krisztus a mi mindenünk. Ha sebet akarsz
gyógyítani, ő az orvosunk, ha a láz kiszárított, ő a vízforrás, ha igaztalanul elnyomatást
szenvedsz, ő az igazságosság, ha segítségre van szükséged, ő ad erőt, ha félsz a haláltól,
ő az élet, ha vágyódsz az ég után, ő az út, ha menekülsz a sötétségtől, ő a világosság,
ha éhes vagy, ő a táplálék.”