XVI. Benedek pápa szerda délelőtti katekézise

A szerda délelőtti általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta a vesperásról szóló katekézisét. A 110. zsoltárról elmélkedve megállapította, hogy ez a dicsőítő és hálaadó ének számos jelzővel határozza meg Istent és üdvösségszerző művét: az Úr kegyes és irgalmas, igazságos és erős, művét az igazság, a hűség jellemzi, szövetséget köt népével, csodái örökre szólnak, ételt ad az őt félőknek, nevének dicsősége megmarad örökké. Az ima tehát Isten misztériumát szemléli és azokat a csodákat, amelyeket az üdvösségtörténetben véghez visz.
A zsoltár a hála szavaival kezdődik, amely nemcsak az imádkozó szívéből tör elő, hanem az egész liturgikus gyülekezetből. Az ima felsorolja az Úr üdvösséghozó tetteit, igazságosságának megnyilvánulásait. Az igazságosság szó a bibliai nyelvezetben mindenekelőtt a szeretetre utal, amelyből az üdvösség fakad.
A zsoltáros szíve tehát a szövetséget dicsőítő himnusszá alakul, ez az a belső kapcsolat ugyanis, amely Istent népéhez fűzi, és amely magatartásformák, és gesztusok egész sorát foglalja magába.
A „kegyes” szó az isteni kegyelemre utal, amely körülveszi és átalakítja a hívőt, miközben az „irgalmas”-nak fordított eredeti héber szó, az anyai gyöngédséget fejezi ki.
Ez a szeretet kapcsolat magába foglalja a táplálék és ennek következtében az élet alapvető ajándékát, amely a keresztény olvasatban az Eucharisztiát fejezi ki. A föld ajándéka pedig „a népek öröksége”, amely a Kivonulás nagy eseményét idézi fel, amikor az Úr, mint a szabadulás Istenét nyilatkoztatja ki magát.
„Népének megváltást küldött, szövetségét minden időkre kötötte” – a zsoltárnak ezek a sorai lakonikus rövidséggel fejezik ki azt a sajátos egyezményt, amelyet az Úr és népe között jött létre.
A 110. zsoltár az isteni arc, az Úr személyének szemléletével fejeződik be. A zsoltáros arra szólít fel minden hívőt, hogy legyen Istenfélő, hiszen ez a bölcsesség kezdete. Ez a szó nem félelmet vagy rettegést takar, hanem komoly és őszinte tiszteletet, a felszabadító Istenhez való hiteles és tevékeny csatlakozást. Az Isten művét dicsőítő himnusz első szava a hála volt, befejező sora pedig dicsőítés. Mivel az Úr üdvözítő igazságossága örökké tart, ezért a zsoltáros hálája sem ismer határt, szakadatlan imájában visszhangzik.
A Szentatya végül a zsoltár keresztény értelmezésére utalva idézte Kasszianosz János, a IV. és V. század fordulóján élt egyházatya szavait, miszerint „nagy különbség van a tökéletes szeretet között, amely a bölcsesség és a tudomány kincsestára, és aközött a szeretet között, amely „a bölcsesség kezdete”. A szolgai félelem helyébe lép a tökéletes Istenfélelem, amely a Szentlélek ajándéka – mondta végül katekézisében
X VI. Benedek pápa.