Stanislaw Dziwisz krakkói érsek első pásztorlevele főegyházmegyéje híveihez

Eminenciás Bíboros atya, Püspök- és Paptestvéreim, Krisztusban kedves Testvérek.
2005. június 3-án, Krisztus Szentséges Szívének ünnepén XVI. Benedek pápa a Krakkói Érsekség metropolitájává nevezett ki. E különleges pillanatban eszembe jutnak azok a szavak, amelyeket még szeminarista koromban olvastam minden nap a krakkói papnevelő intézet kápolnájában: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15,16). Ezért szívszorongva de teljes önátadással fogadtam a Szentatya rám vonatkozó döntését. Tudatában vagyok annak a felelősségnek, amely ezzel a hatalmas örökséggel reám hárult; Szent Szaniszló püspök és vértanú és a krakkói pápa, II. János Pál öröksége ez.
A krakkói érsekség lelki örökségét az engedelmesség lelkületével, alázattal és II. János Pál pápa iránti őszinte hűséggel vállalom magamra. Szeretném egyúttal kifejezni hálámat Franciszek Macharski bíborosnak, akinek szerepe volt e döntés meghozatalában.
Tisztában vagyok azzal, hogy a krakkói egyházmegyének óriási lelki hozadéka van, hiszen ebből a lelkiségből született a pappá szentelésben kiteljesedő hivatásom, amelynek kegyelmében Karol Wojtyła püspök keze által részesültem. Papságom első éveiben a Makowi Szűzanya gondoskodott rólam, a makow-podhalanski Urunk Színeváltozása plébánián, ahol káplán voltam. 1966-1978 között Wojtyła bíboros káplánjaként azt tanultam meg, hogyan kell Istent úgy szolgálni, ahogy Szűz Mária tette. A Kalwaria Zebrzydowska és a Ludźmierzy Szűzanya erősítettek ebben. Papságom ezután tovább érlelődött a nagy pápa, II. János Pál 27 éves szolgálatában.
A Szentatya mellett szerzett tapasztalatokkal gazdagodva térek vissza saját egyházmegyémbe, hogy reményteli szívvel, Isten Irgalmába ajánlva magunkat megkezdjem szolgálatomat eggyé forrva a segédpüspökökkel, a papsággal és az egész krakkói hívő közösséggel. Nagy elődeim munkáját folytatva, hűen II. János Pál pápa tanításaihoz, Veletek együtt szeretném követni a Megváltót. Franciszek bíboros – főpásztori tapasztalatával és az Érsekség iránti nagy szeretetével – biztosan segíteni fog erőfeszítéseinkben.
Drága hívek, a rám bízott szolgálatot szeretném a Ti gondjaitokra bízni; különösen pedig Tőletek, beteg híveimtől kérek támogató imát és azt, hogy szenvedéseitek felajánlásával segítsetek azt a keresztet hordozni, amit a Megváltó, az emberhalász, Jézus Krisztus bízott rám. Mindannyiunkat összeköt az Irgalmas Jézus iránt érzett hívő szeretet. Imáimban és a szentmiseáldozatban az Ő áldását fogom kérni Rátok.
„Szemünket Krisztusra szegezve, a reménnyel megerősítve lépkedjünk együtt az új évezred ösvényein: Keljetek fel, induljunk!” ( Mk 14,42)
II. János Pál pápa felhívására induljunk, és írjuk meg együtt a Krakkói Egyházmegye történelmének soron következő lapjait!

Testvéretek és főpásztorotok
Stanisław Dziwisz érsek

(A lengyel eredetiből fordítota: Schaffler Orsolya )