Általános kihallgatás a Szent Péter téren

Az első júniusi szerdai kihallgatáson mintegy huszonötezer hívő vett részt – köztük számos Kelet-Európából érkezett zarándokcsoport, akik a tűző napon hatalmas lelkesedéssel köszöntötték XVI. Benedek pápát, aki fél tizenegykor jelent meg a Szent Péter-bazilika előtti téren és jól ismert, fehér nyitott autójáról üdvözölte a zarándokokat.
A Szentatya folytatta a vesperásról szóló katekézisét. A liturgiában minden vasárnapi első vesperásban szerepel a Filippiekhez írt levélből vett rövid, de annál tömörebb krisztológiai himnusz, amely felidézi az isteni Ige paradox „önkiüresítését”: „szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez: külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember”. A megtestesült és a leggyalázatosabb halálnem, a keresztre feszítés által megalázott Krisztust a páli levél minden keresztény elé életpéldaként állítja. A keresztényeket töltse el ugyanaz az érzés, amely Krisztus Jézusban volt – írja Szent Pál, vagyis az alázat, az önátadás, a földi dolgoktól való elszakadás és a nagylelkűség érzései.
Krisztus természetesen rendelkezik az isteni természet minden előfeltételével. De ezt a természetfeletti valóságot nem a hatalom, a nagyság, az uralkodás jegyében éli meg. Istennel való egyenlőségét, dicsőséges méltóságát, hatalmát, Krisztus nem használja fel mint a győzelem eszközét. „Ő ugyanis isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék”. Az isteni „alak” – (morphe) – Krisztusban emberi „alak” (morphe) színe alatt rejtőzik el, vagyis a mi valóságunk felszíne alatt, amelyet a szenvedés, a szegénység, a különféle korlátok és a halál jelöl meg.
Nem csak egyszerűen egy változó látszatról van szó, amint azt a görög-római kultúra istenségei esetében feltételezték: Krisztus valósága isteni valóság hitelesen emberi tapasztalatban. Krisztus valóban a velünk-való-Isten, aki nem elégedik meg azzal, hogy jóindulatúan tekintsen le ránk dicsősége trónusáról, hanem személyesen alászáll az emberi történelembe, „hússá”, vagyis törékeny valósággá válik, amelyet az idő és a tér befolyásol.
Ez a gyökeres osztozás az emberi létben – a bűnt kivéve – vezeti el Jézust egészen addig a határig, amely végességünket, esendőségünket jelenti, és amely nem más, mint a halál. Ez azonban nem egy homályos mechanizmus, vagy egy vak sorsszerűség eredménye, hanem abból a választásból fakad, hogy engedelmeskedik az Atya üdvösségtervének. Az Apostol hozzáteszi, hogy a kereszthalál, amellyel Jézusnak szembe kell néznie, a legmegalázóbb halálnem. Ezáltal kíván Jézus valóban minden ember testvérévé válni, azok testvérévé is, akikre rettenetes, gyalázatos vég vár. Krisztus éppen kínszenvedésével és halálával tesz tanúságot arról, hogy szabadon és tudatosan csatlakozik az Atya akaratához, mint ahogy ezt a Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk: „Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet” – mondta a Szentatya, majd utalt rá, hogy ezzel befejezi a krisztológiai himnusz első részének elemzését, amely a megtestesülés és a megváltó kínszenvedés témájára összpontosít. Egy másik alkalommal majd a himnusz következő sorairól elmélkedik, amelyek azt tárják fel, hogy a kereszt Húsvéthoz és a dicsőséghez vezet el.
XVI. Benedek pápa végül az ötödik században élt szíriai egyházatya, Teodoretus püspök tanítását idézte fel: „Üdvözítőnk megtestesülése az emberek iránti isteni gondviselés legmagasabb beteljesülése. Sem az egek, sem a föld, sem a tenger, sem a levegő, sem a nap, sem a hold, sem a csillagok, sem az egész látható és láthatatlan világegyetem, amelyet egyetlen szava teremtett vagy amit inkább szavával a világosságra hozott akaratának megfelelően, nem fejezik ki annyira mérhetetlen jóságát, mint az a tény, hogy Isten Egyszülött Fia, aki már létezett, mint Istennel egylényegű, aki Isten volt Isten mellett, aki által minden lett, miután magára vette a szolga természetét, emberi alakban jelent meg, emberi alakja miatt tekintették embernek, magára vette gyengeségeinket és betegségeinket”.
Az egyházatya elmélkedésében hangsúlyozta azt a szoros kapcsolatot, ami Jézus megtestesülése és megváltó műve között áll fenn. „A Teremtő bölcsen és igazságosan működött üdvösségünkön. Mivel nem akart pusztán hatalmához folyamodni, hogy megajándékozzon bennünket a szabadság adományával, nem akarta egyetlen fegyverként az irgalmasságot alkalmazni azzal szemben, aki leigázta az emberi nemet, hogy az ne vádolhassa az irgalmasságot igazságtalansággal, ezért olyan utat választott, ami tele van szeretettel az emberek iránt és ugyanakkor igazságosság díszíti”.
Katekéziséhez a Pápa rögtönzött kommentár fűzött: Jézus érzéseivel azonosulni azt jelenti, hogy a hatalmat, a gazdagságot, a presztízst nem ismerjük el az élet magasabb rendű értékeinek, mert azok alapvetően nem adnak választ szívünk legbelső kérdéseire. Sokkal inkább meg kell nyitnunk szívünket a másik előtt, vele együtt hordozni életünk súlyát. Meg kell nyílnunk Isten előtt engedelmesen, bizakodva, annak tudatában, hogy éppen az Atyának való engedelmességben leszünk szabadok. A keresztény ember életének mindennapjait Jézus érzéseivel való ilyetén azonosulása kell, hogy meghatározza – mondta XVI. Benedek pápa.
Katekézise felolvasása után a Szentatya áttért a különböző nyelvű köszöntésekre: a francia, angol, német, spanyol, portugál nyelvű szavak után XVI. Benedek pápa a Kelet-Európából érkezett zarándokokhoz fordult és remek kiejtéssel köszöntötte a lengyel, litván, ukrán, cseh, szlovák és horvát csoportokat. A nagy számban jelen lévő olasz híveknek a Szentatya köszönetet mondott hitükért és szeretetükért, amelynek hangos éljenzéssel adták jelét: „Látom és érzem, hogy a Péter utóda iránti szeretet Olaszországban igen erős, köszönöm nektek.” A Pápa emlékeztetett rá, hogy megkezdtük a Jézus Szent Szívének szentelt június hónapot. Ezért hát szakítsunk gyakran időt és szemléljük az isteni szeretet e mély titkát. A fiatalokhoz fordulva a Szentatya arra buzdított, hogy Krisztus Szívének iskolájában tanulják meg derűvel magukra vállalni a rájuk váró felelősséget. A betegek merítsenek a szeretet végtelen forrásából bátorságot és türelmet, hogy képesek legyenek minden helyzetben Isten akaratának beteljesítésére. Az ifjú házasok pedig maradjanak hívek az isteni szeretethez és tegyenek arról tanúságot házastársi szeretetükkel.