Évtizedek után bérmálások Bakuban

Vannak kis hírek, amelyek nagyra tárják a reménység kapuját – olvashatjuk az Avvenire c. olasz katolikus napilap május 18-i számának első oldalán. Pünkösd ünnepe táján a katolikus egyházban világszerte kiszolgáltatják a bérmálás szentségét. Erre került sor Bakuban is a napokban: Claudio Gugerotti érsek, apostoli nuncius 22 hívőt bérmált meg az azeri fővárosban. Ami rendkívüli volt, az az, hogy közülük 15-en 80 év körüliek voltak, több mint 7 évtizeden át vártak erre a pillanatra.
A 1900-as évek elején, az azeri fővárosban főleg bevándorló lengyelekből, németekből, oroszokból álló virágzó katolikus közösség élt. 1938-ban azonban Sztálin leromboltatta az impozáns neogót székesegyházukat, megölette a közösség papját és ettől kezdve a katolikusok illegalitásba kényszerültek. Az azeri hívek számára ez azt jelentette, hogy le kellett mondaniuk a keresztségben kapott nevükről, nem részesülhettek a továbbiakban a keresztség illetve a bérmálás szentségében. Az ortodox egyház testvéri készséggel állt a katolikusok rendelkezésére, amelyért II. János Pál pápa mély háláját fejezte ki 2002-es azerbajdzsáni látogatása során. A visszaszerzett szabadság lehetővé tette az azeri katolikusok számára, hogy lassanként ismét felépítsék közösségüket, szlovák szalézi szerzetesek vezetésével. A 70 éves elnyomás után, most lehetővé vált, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában. „Leírhatatlan érzés volt ezeknek az idős asszonyoknak a látványa, akik a hagyományos kendővel fejükön, az oltár elé léptek, és a keresztségben kapott nevükön kérték a bérmálás szentségének kiszolgáltatását. Évtizedeken át ugyanis csak azeri nevüket használhatták. Arcukon olvasható volt az agg Simeon fohásza: „Bocsásd el most szolgádat, Uram, Szavaid szerint békességben”. 70 évi várakozás után ezekkel a szavakkal fordultak az apostoli nunciushoz: „Az üldöztetés legsötétebb éveiben is biztosak voltunk, hogy nem hagytok bennünket magunkra, hanem egy napon majd visszatértek”. Gugerotti érsek a következő tanulságot vonta le az eseményből: „Mindenekelőtt azt, hogy a Szentlélek élteti az egyházat, akkor is, amikor nem léteznek az egyházi struktúrák. Látni ezeknek az embereknek a hűségét, olyan volt számomra, mintha kézzel megérinthettem volna a Szentlelket.”
II. János Pál pápa 2002-es bakui látogatása során ezekkel a szavakkal emlékezett a bakui „kicsiny nyáj” hűségére: „Ma a Szent Péter tér oszlopsora még szélesebbre tárta karjait, hogy átöleljen benneteket. Azért jöttem el, hogy tanúskodjam előttetek: jelen vagytok szívemben, és soha nem felejtettelek el benneteket.” A bakui plébános szerint II. János Pál pápa látogatása a „lélek remekműve” volt. Az a tény, hogy ereje fogytán, idős kora ellenére, a betegség megpróbáltatásaitól sújtva megtette a hosszú és fárasztó utat, újabb bizonyítéka életszentségének, amelynek egyik gyümölcse a kaukázusi „kicsiny nyáj” növekedése, új Pünkösdje – olvashatjuk az Avvenire május 18-i cikkében.