Csütörtökön délután fél 6-kor XVI. Benedek pápa a vatikáni VI. Pál teremben megtekintette
a "Karol, egy férfi, aki Pápa lett" c. filmet, amely II. János Pálnak állít emléket
A Szentatya, a bemutató után mondott beszédében háláját fejezte ki a film alkotóinak,
Giacomo Battiato rendezőnek, a színészeknek, különösen Piotr Adamczyk főszereplőnek,
Roberto Tucci bíborosnak, a bemutató elején mondott szavaiért, valamint mindenkinek,
aki jelenlétével lerótta tiszteletét a közelmúltban elhunyt Pápa előtt. Mindnyájan
nagy szeretettel és mély hálával emlékezünk rá, akik éppen szerdán ünnepelte volna
85. születésnapját – emlékeztetett rá a Szentatya. A film, amelynek forgatókönyve
Gian Franco Svidercoschi vatikanista írása alapján készült, Karol Wojtyła életének
főbb állomásait mutatja be, fiatal éveitől kezdve egészen Pápává választásáig. A film
első része azokat az eseményeket idézi fel, amelyek Lengyelországban történtek a náci
megszállás alatt, nagy hatású képekkel ábrázolja a lengyel nép elnyomását, valamint
a zsidó népirtást. Rettenetes bűntettekről van szó, amelyek tükrözik a náci ideológia
gonoszságát. A fiatal Karol, mélyen megrendülve annyi fájdalom és erőszak láttán,
elhatározta, hogy életének új fordulatot ad, válaszolva a papságra szóló isteni meghívásra.
A film egyes jeleneteinek és epizódjainak kegyetlensége a nézőben ösztönös szörnyülködést
vált ki, és arra késztet, hogy elgondolkozzunk az emberi lélekben fellelhető gonoszság
mélységein. Ugyanakkor az ehhez hasonló eltévelyedések felidézése minden jóérzésű
embert arra késztet, hogy újból elkötelezze magát: minden tőle telhetőt megtesz, hogy
soha többé ne ismétlődhessenek meg az embertelen barbárságnak ezek a tettei. A
mostani filmvetítésre néhány nappal a második világháború befejezésének 60. évfordulója
után kerül sor. 1945. május 8-án ért véget az a rettenetes tragédia, amely Európában
és az egész világon soha nem látott pusztítást és halált okozott. II. János Pál pápa
10 évvel ezelőtt azt írta, hogy a második világháború egyre inkább úgy tűnik, mint
„az emberiség öngyilkossága”. Minden egyes alkalommal, amikor egy totalitárius ideológia
lábbal tiporja az embert, az egész emberiséget komoly veszély fenyegeti. Az idő múlásával
nem halványodhatnak el az emlékek, sőt, komoly tanúságként kell szolgálniuk korunk
és a jövő nemzedéke számára. Kötelességünk emlékeztetni a fiatalokat, milyen hallatlan
erőszakhoz vezethet az ember megvetése és jogainak megsértése. Hogyan ne tekinthetnénk
gondviselésszerű isteni tervnek azt a tényt, hogy Péter székében a lengyel Pápát annak
a földnek, Németországnak a polgára követi, ahol a náci rezsim erőteljesen megszilárdult,
majd megtámadta a szomszédos nemzeteket, közöttük különösen Lengyelországot? Mindkét
Pápa fiatal korában – bár egymással ellenséges frontokon és különböző helyzetekben
– megismerte a második világháború barbárságát, az emberek és népek egymás elleni
esztelen erőszakát. Annak a kiengesztelő levélnek a híres szavai, amelyet a II. Vatikáni
zsinat végén, itt Rómában, a lengyel püspökök átnyújtottak a német püspököknek, ma
is visszhangzanak lelkünkben: „Megbocsátunk és bocsánatot kérünk” – mondta XVI. Benedek
pápa, majd így folytatta: „Múlt vasárnap, homíliámban, az új papokat arra emlékeztettem,
hogy „semmi sem válhat jobbá a világban, ha nem küzdjük le a rosszat, a rosszat pedig
csak a megbocsátással lehet leküzdeni.” A nácizmus, csakúgy, mint az ateista kommunizmus
közös és őszinte elítélése, legyen mindenki számára elkötelezettség, amely a megbocsátásra
építi a kiengesztelődést és a békét. „Megbocsátani nem annyit jelent, mint elfelejteni
– mondta a szeretett II. János Pál – és hozzátette, hogy ha az „emlékezet a történelem
törvénye, a megbocsátás Isten hatalma, Krisztus hatalma, amely az emberi eseményekben
működik”. A béke mindenekelőtt Isten ajándéka, aki kivirágoztatja a szeretet és szolidaritás
érzéseit azoknak a szívében, akik befogadják őt – mondta XVI. Benedek pápa, majd ezekkel
a szavakkal zárta beszédét: „Kívánom, hogy II. János Pál pápa tanúságtételének
is köszönhetően, akinek emlékét ez a jelentős filmalkotás felidézte, mindenki újítsa
meg elkötelezettségét a béke szolgálatára mind Európában, mind az egész világon.”
A Szentatya Mária, a Béke Királynője anyai oltalmába ajánlotta a béke ügyét. Ő támogassa
nagylelkű erőfeszítéseit mindazoknak, akik az igazi békét az igazság, igazságosság,
szabadság és szeretet szilárd oszlopaira kívánják építeni.