XVI. Benedek pápa hétfőn délelőtt a VI. Pál teremben fogadta azokat a zarándokokat, akik részt vettek a szombat délutáni boldoggá avatási szertartáson a Szent Péter bazilikában

A Szentatya szeretettel köszöntötte a spanyol illetve angol nyelvterületekről érkezett híveket, majd megállapította, hogy az új boldogok – Jézus Szíve Mennybemeneteléről nevezett Nicol Goñi nővér, valamint Marianne Cope nővér – Krisztus szeretetének példamutató tanúi voltak, akik hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük keresztény hivatásunk értelmét és értékét.
Spanyol nyelvű beszédében XVI. Benedek pápa arra kérte a zarándokokat, hogy őrizzék meg Boldog Nicol nővér apostoli buzgóságát, amely a Jézus iránti szeretetből fakadt és amelyet lelki leányai szívébe öntött. A rózsafüzérről nevezett domonkos missziós nővérek kongregációjának társalapítónője a spanyolországi Navarrában született, de a perui bennszülöttek között fejtette ki evangelizáló tevékenységét. Lelkiségének megfelelően tisztelői is kövessék példáját, és mindig éljenek Isten közelében. A boldoggá avatási szertartásra a misszionáriusok és az egész egyház számára rendkívül jelentős ünnep, Pünkösdvasárnap előestéjén került sor. Pünkösd volt az a pillanat, amikor a Szentlélek indíttatására Jézus tanítványai félelem nélkül hirdetni kezdték nyilvánosan is Mesterük tanítását. Attól kezdve mások is elfogadták a missziós küldetést és minden erejüket az evangélium szolgálatába állították. Közéjük tartozik Boldog Nicol nővér is, aki hagyta, hogy lelke lángra lobbanjon Pünkösd tüze által és ezt a lángot terjesztette testvérei körében. Most, a boldogok sorát gazdagítva, járjon közbe mindnyájukért, hogy elvigyék környezetükbe azt a világosságot, amely beragyogta a hithirdető szerzetesnő életét és szívét.
XVI. Benedek pápa ezután angolul folytatta beszédét, azokhoz a hívekhez fordulva, akik Marianne Cope nővér boldoggá avatására érkeztek Rómába. Az ünnepélyes szertartáson való részvételük – mondta a Szentatya – legyen a megújult kegyelem forrása számukra. A boldogok sorába iktatott szerzetesnő, akinek életét mély hit és szeretet hatotta át, Németországban született, de az Egyesült Államokban telepedett le családjával együtt. Itt lépett be 1862-ben a ferences nővérek kongregációjába. A honolului püspök kérésére lemondott a legfőbb elöljárói tisztről és a Hawaii szigetcsoport lepratelepein folytatta küldetését, Krisztust szolgálva a betegekben. A szörnyű kór gyorsan terjedt a térségben, kimondhatatlan szenvedést és nyomort okozva. A püspök 50 különböző kongregációhoz juttatta el segélykérését, de csak Marianne nővér mondott igent a hívásra. Hűen a kongregáció lelkiségéhez, és követve Szent Ferenc példáját, aki átölelte a leprásokat, a szerzetesnő 35 éven át ápolta a rettenetes betegség által sújtottakat Maui és Molokai szigetén, egészen 1918-ban bekövetkezett haláláig. Nagylelkűsége emberileg kétségtelenül példamutató volt. A jó szándékok és az önzetlenség azonban önmagukban véve nem fejezik ki megfelelően hivatását. Csak a hit távlatában érthetjük meg tanúságát, amit mint keresztény és mint szerzetesnő tett önfeláldozó, Jézus Krisztusban kiteljesedett szeretetéről. Példájából erőt merítve mi is újítsuk meg elkötelezettségünket, és törekedjünk az életszentség útján járni – mondta a Szentatya, majd apostoli áldását adta a boldoggá avatásra Rómába érkezett zarándokokra.