Isten embere - Szemtől szembe Mindszenty bíborossal - Kovács Gergely okleveles
posztulátor ismerteti az általa írt és összeállított kötetet
Sokakkal közös, régi
álmom teljesült a napokban, amikor megjelent az elso fényképalbum Mindszenty József
bíboros életérol, amelynek írója és összeállítója lehettem. Évek óta készültem erre
a munkára. Amikor Budapesten a Szent István Bazilika fényképkiállításait rendeztem
a szentéletu hercegprímásról, megismertem a fovárosi és az esztergomi gyujtemények
anyagát, kapcsolatba kerültem a családtagokkal és olyan katolikus közösségekkel, amelyek
egy-egy dedikált képet, mint relikviát oriznek róla. Mindig nagy öröm volt látni,
amikor a bazilikai kiállításokból eltunt néhány fényképmásolat, vagy amikor legutóbb
egy csóknyom került a tablóra. Sokan köszönték a hívek közül, hogy évrol évre újra
láthatják a bíboros arcát és megismerhetik az addig gyujtemények mélyén rejtozo életképeit.
Hasonló örömet jelentett számomra, amikor a Prímási Levéltár, a Mindszenty Alapítvány
Archívuma, a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és más gyujtemények képeit nézegettem,
de az új album legértékesebb fényképeinek mégsem ezeket tartom, hanem a családtól
kapott, vagy egyes közösségek és plébániák által felajánlott képeket. Az o segítségük
megható módon jelezte, hogy milyen nagy várakozás kísérte a könyv megszületését. Jó
érzés látni, ahogy ezek az emberek kézbe veszik az albumot, és lelkesedésükben szinte
falják a képeket Mindszenty bíborosról, aki megjelenik benne, mint gyermek, mint gimnazista,
mint érettségizo szépreményu diák, mint káplán, mint apátplébános. Látni ot benne
püspökké szentelése alkalmával, a 60 évvel ezelotti prímás-érseki székfoglalás napján,
Rómában, a bíborossá kreálás pillanataiban és foként hívei körében, fiatalon és idos
korában. Sok mosolygós kép van a több mint 300, albumba válogatott fénykép között,
sok orzi a gyermekekkel való bensoséges kapcsolatát. Megható dokumentumai ezek páratlan
fopásztori szolgálatának. Sokan vagyunk, akik szeretjük ot Mindszenty atyának szólítani,
ezért az életrajzi részben arra kerestem a választ, hogy miként lett a szigorúnak
nevelt Mindszenty Józsefbol a rábízottak atyja, és miként lett belole szentéletu ember,
Isten boldoggá- és szenttéavatásra jelölt Szolgája. Igyekeztem keveset foglalkozni
a fájdalmas témákkal: az egyházüldözo rendszerekkel, a kínzatásokkal és igazságtalanságokkal,
a hutlenségekkel és megtagadásokkal, mert ezek mind eltörpülnek a hercegprímás történelmi
jelentosége és ma is magával ragadó, istenes személyisége mellett. Az érdekelt, hogy
miért lehetett szép Mindszenty atya élete, miért volt boldog és optimista. A válogatott
idézeteken keresztül azt szerettem volna átélni és átadni az olvasónak, hogy a kortársak
számára milyen érzés lehetett hallgatni és nézni ot, és rajta keresztül megérezni
Isten jelenlétét. Mindebbol a legszebb tanulság számomra az volt, hogy Mindszenty
atyával kapcsolatban nincs jogosultsága a kesergésnek, de a különféle eroszakolt szembeállításoknak
sem. Az o élete, az o képei, szavai arra ösztönöznek, hogy félretegyük eloítéleteinket,
fenntartásainkat, rossz beidegzodéseinket, és felismerjük egymásban a jót, az igazat
és a szépet. Ezzel kapcsolatban a bíboros atyától vett három legkedvesebb gondolatsor
így hangzik: „A mai gyógyulás egyik legelso követelménye és elofeltétele, hogy
mindannyian tudjunk már egyszer mindenkinek szívbol és maradéktalanul megbocsátani.
Az elso világháborútól a mai napig rengeteg üszkösödo sebet hordoznak itt az emberek,
tartozzanak azok bármely fajhoz, valláshoz vagy felekezethez, foglalkozáshoz. Egekig
csapkodott, fölhatolt a megtorlás szelleme. A gyulölet váltógazdasága idején a fölüllevok
tobzódó féktelenséggel általánosítva, bírói ítélet nélkül lakoltatnak felebarátokat.
Az alullevok összeszorított fogakkal készülodnek mindig a talán még élesebb visszafizetésre.
Egyszer el kell kezdeni a megbékélést, mert belepusztulunk a folytonos megtorlások
végeszakadatlan láncolatába. Kezdje az, akinek kezében a hatalom és békéljen meg az
a szív, amely tele van fojtott keseruséggel. Egy Atyának vagyunk teremtettjei egy
Fiúnak megváltottjai, egy Léleknek megszenteltjei. Egy balsorsú hazának vagyunk szenvedo
polgárai. Ki az, akinek sebei gyógyírt, enyhíto balzsamot nem áhítanának.” „Bármi
is történt, nehézségek, jogtalanság és igazságtalanság, ne hordjuk szívükben a bosszú
és elkeseredettség érzését. Imádsággal, türelemmel bontsuk le a falakat.” „Árassz
mosolyt, szeretetet magad körül. Senkit meg ne bánts, senkinek adósa ne maradj!”