Az igazságos emberi rend csak akkor életképes, ha Istentől származik és ha az embereket Isten távlatában egyesíti- mondta homíliájában a Szentatya Pünkösdvasárnap délelőtt, az ünnepélyes papszentelés során.

XVI. Benedek pápa homíliájában az olvasmányhoz és az evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait. Az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmány arról szól, hogy Pünkösd ünnepén, a Szentlélek, heves szélvész és tűz képében jelenik meg Jézus imádkozó tanítványai körében és ez jelenti az egyház kezdetét. Az Ószövetségben Pünkösd, a húsvéttól számított ötvenedik nap, eredetileg az aratás ünnepe volt. Később összekapcsolták vele a Sínai hegyen történt törvényhozás emlékét. Izrael számára a Tízparancsolattal teljesedett be az egyiptomi kivonulással megkezdődött felszabadítás. Az emberi szabadság mindig több szabadságból tevődik össze. Csak ezeknek a szabadságoknak a rendszerezett összhangja lehet mindenki szabadságának tartó oszlopa. A Sínai hegyen kapott törvények tehát nem jelentettek korlátozást, vagy a szabadságtól való megfosztást, hanem az igazi szabadság alapját képezték. Mivel az igazságos emberi rend csak akkor életképes, ha Istentől származik és ha az embereket Isten távlatában egyesíti, az emberi szabadságok rendezett összességébol nem hiányozhatnak azok a parancsolatok, amelyeket maga Isten adott számunkra – fejtette ki homíliájában XVI. Benedek pápa.
Isten új népe, az egyház, minden népet magába foglal. Az egyház kezdeteitol fogva katolikus, ez legmélyebb lényege. Az egyháznak egyre inkább azzá kell válnia, ami, vagyis meg kell nyitnia a népek közötti határokat, és meg kell szüntetnie az osztályok és fajok közötti korlátokat. Az egyházban nem lehetnek elfelejtettek, sem megvetettek, csak Jézus Krisztusban szabad férfiak és nok. A Szentlélek szele és tüze szüntelenül nyissa meg azokat a határokat, amelyeket mi emberek továbbra is felállítunk magunk között: újból és újból magunk mögött kell hagynunk Bábelt, vagyis önnön bezártságunkat, hogy eljussunk Pünkösd ünnepéhez. Szüntelenül imádkoznunk kell tehát, hogy a Szentlélek nyisson meg bennünket mások felé, adja meg a megértés kegyelmét, hogy egyre jobban a minden népbol származó Isten népévé váljunk.
A Szentatya ezután az Evangéliumi szakaszra utalva folytatta szentbeszédét. A Feltámadt Úr, a zárt ajtókon keresztül lép be a szobába, ahol tanítványai tartózkodnak és ezekkel a szavakkal köszönti oket: Béke veletek. Mi szüntelenül bezárjuk ajtainkat: állandóan arra törekszünk, hogy biztonságba helyezzük magunkat, hogy ne zavarjanak se mások, se Isten. Ezért könyörögjünk folyamatosan az Úrhoz, hogy jöjjön el, küzdje le bezártságainkat és hozza el hozzánk köszöntését: Béke veletek! Ez a köszöntés híd, amellyel az Úr összeköti az eget a földdel. Ezen a hídon jön le hozzánk, és mi ezen a hídon, a béke hídján juthatunk el hozzá. Ezen a hídon, mindig az Úrral együtt, el kell jutnunk testvéreinkhez, azokhoz, akiknek szükségük van ránk. Éppen amikor Krisztussal együtt lehajolunk, tulajdonképpen Hozzá és Istenhez emelkedünk fel: Isten maga a Szeretet, tehát a másokhoz való lehajlás, amelyet a szeretet igényel, ugyanakkor a valódi ég felé törés – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.
Jézus apostolaira lehelt és nekik adta a legnagyobb ajándékot, Isten leheletét. Isten élete tehát bennünk lakik. Szeretetének, igazságának, jóságának lehelete, az igazi élet, amelyet semmiféle halál nem vehet el. A Szentlélek ajándékához az Úr a megbocsátás hatalmát kapcsolja. Az ero, amely megnyitja a határokat, nem más, mit a megbocsátás ereje. Jézus adhatja nekünk a megbocsátás hatalmát, mivel o maga szenvedett buneink miatt és azokat szeretete lángjában feloldotta. A megbocsátás a keresztbol fakad, átalakítja a világot a szeretettel. Jézus szíve, amely megnyílik a kereszten, az a kapu, amelyen a világba lép a megbocsátás kegyelme. Csak ez a kegyelem képes arra, hogy átalakítsa a világot és megvalósítsa a békét.
A Szentatya ezután a szentelendo papokhoz fordult: Az Úr személyesen, egyenként így szól hozzátok: Béke veled. Ekkor az Úr saját magát ajándékozza nektek, mivel O maga a béke. Ez a köszöntés papi küldetésetek középpontjában helyezkedik el: az Úr rátok bízza a szentség misztériumát. Az O nevében mondhatjátok ezután: ez az én testem – ez az én vérem. Hagyjátok, hogy az Oltáriszentség újból és újból magához vonzzon benneteket, minden nap méltó módon ünnepeljétek, életetek középpontjaként. Vezessétek el szüntelenül az embereket ehhez a misztériumhoz –buzdította a Pápa a szentelendo papokat, majd így folytatta homíliáját:
A Szentlélek szél, de nem alaktalan, hanem rendezett Lélek. Az újonnan szentelt papok azoknak a hosszú sorába lépnek, akik Pünkösdtol fogva megkapták az apostoli küldetést, mégpedig a római egyházmegyében, amelynek püspöke Péter utóda. Beilleszkednek azoknak a hosszú sorába, akik engedelmeskednek Krisztus igazi szabadságot hozó szavának. Megkapják a bunbocsánat hatalmát. A kiengesztelodés szentsége az egyház egyik értékes kincse, mivel csak a megbocsátásban valósulhat meg a világ valódi megújulása. Semmi nem teheti jobbá a világot, ha nem küzdjük le a rosszat. A rosszat pedig csak a megbocsátás révén küzdhetjük le, amelyet csak az Úr adhat meg. Olyan megbocsátás ez, amely nemcsak eltávolítja a rosszat, hanem át is alakítja azt. Ez Krisztus szenvedo szeretetének gyümölcse, amelybol a megbocsátás hatalmát merítjük – mondta még XVI. Benedek pápa, majd Mária szeretetébe ajánlotta az új papokat.