A Vatikáni Rádió nyilatkozata az elektroszmog-perben első fokon május 9-én hozott ítélet kapcsán

Luisa Martone bírónő a Római bíróságon a mai nap során (május 9-én) elsőfokú ítéletet hozott a Vatikáni Rádió ellen elektromágneses szennyezés alapos gyanúja miatt indított perben.
Az ítélet tíz napos le nem töltendő börtönbüntetést rendel el P. Borgomeo, a Rádió általános igazgatója és Tucci bíboros, a Rádiót működtető tanács 2000-ig hivatalban állt elnöke esetében, ugyanakkor felmenti Pacifici mérnök, technikai igazgatóhelyettest. Az ítélet magában foglalja a perköltségek megtérítésének kötelezettségét is, míg a civil felek kártalanításának kérdéséről egy más bírói széknek kell határoznia.
Elhalasztva az ítélet motivációi nyilvánosságra hozatalának elmélyült kiértékelését – amelyre előreláthatólag 90 napon belül sor kerül – a Rádió Igazgatósága sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy álláspontjait a Bíróság nem ismerte el érvényesnek és nem fogadta el, és bár értékeli az egyik vádlott felmentését, fenntartja magának a jogot, hogy megtámadja az ítéletet a fellebviteli bíróságon, mert azt egyértelműen megalapozatlannak tartja, úgy jogi megfontolások, mint tényszerű okok miatt.
Mindenesetre alkalmas felidézni röviden azokat a megelőző lépcsőfokokat, amelyek a mai ítélethez vezettek.
2001 folyamán a Vatikáni Rádió Santa Maria di Galeria közelében, Rómától északra fekvő Adóközpontjának tevékenysége élénk viták tárgyává lett, amelyek véleményünk szerint megalapozatlanok. A peres ügy az elektromágneses sugárzások kapcsán életbe léptetett új olasz normatívák megtartására illetve meg nem tartására irányult. A kérdést elemezték és megoldották még azon év nyara előtt az Olaszország és a Szentszék között, egy erre a célra létrehozott kétoldalú bizottságban folytatott tárgyalások keretében. Ennek ellenére néhány természetvédő szövetség, bizottságok és a környék néhány lakója büntetőjogi eljárást kezdeményeztek a Vatikáni Rádió ellen, azzal a váddal, hogy „olyan elektromágneses sugárzást bocsátott ki, amely alkalmas megtámadni vagy zavarni a környéken lakó személyeket, számukra egészségkárosodást, zavart, bosszúságot és háborítást okozva”. Az Adó három vezetője ellen „dolgok veszélyes kibocsátása” vétkéért indítottak eljárást, a Büntetőjogi Törvénykönyv 647-es bekezdésének megszegéséért.
Innen ered az eljárás, amely első fázisban 2002. február 19-én zárult le a bíró részéről tett nyilatkozattal, miszerint nem lehet folytatni a per jogi hiba miatt, a Lateráni Egyezmény értelmében, a Katolikus Egyház Központi Szervének ismerve el a Vatikáni Rádiót.
A Legfelsőbb Bíróság 2003. április 9-i ítélete azonban nem fogadta el ezt az értelmezést, és visszautalta az ügyet a Bíróságnak.
Ugyanazon év október 23-án tehát a per egy új szakasza kezdődött meg, amely másfél évig tartott, és számos meghallgatás után a mai ítélettel zárult le.
Ahogy már számos alkalommal elmagyaráztuk ezen évek alatt, s ahogy azt a védelem is megerősítette a per folyamán, a Vatikáni Rádió tevékenységét mindig az Olaszországgal fennálló, a Santa Maria di Galeria-i Adóközpontra vonatkozó nemzetközi szerződések keretében végezte, és mindig tartotta magát az elektromágneses sugárzás terén hozott nemzetközi ajánlásokhoz, már azelőtt is, hogy életbe léptek volna az olasz normák, és 2001-től, az olasz Kormánnyal kötött megállapodást követően, figyelmesen tiszteletben tartja az új, jelenleg érvényben lévő olasz normatíva által megszabott határokat, ahogyan azt a kétoldalú Bizottság megbízásából az adott kérdéskörben leginkább hozzáértő és felkészült olasz közintézmények által végzett mérések is mutatják. Lévén, hogy ez a normatíva igen restriktív, a lakosság részéről nem áll fenn megalapozott indok az aggodalomra.
Bízunk benne, hogy az olasz igazságszolgáltatás az ítéletalkotás következő lépcsőfokaiban végül el fogja ismerni a Rádióadó Igazgatósága magatartásának kifogástalanságát, és így hozzá fog járulni ahhoz, hogy eltávolodjanak a látóhatárról azok az árnyak, amelyek túl hosszú ideig okoztak kárt jóhírének, és a lakosság körében megalapozatlan félelmeket tápláltak.