Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Mindszenty bíborost méltató homíliája Esztergom 2005. IV. 30.
 

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentbeszédeNagycsütörtök este az Utolsó Vacsoránál ül Jézus, a Mester tizenkét apostolával. Mindnyájuk lelkét szomorúság fogja el, mert a Mesterszenvedést, búcsúzást emleget. Még azt is mondja, hogy saját tanítványai közül árulja el valaki. Péter nem tudja már magát tartóztatni. Ragaszkodó, lelkes híve ő Jézusnak. Bízik saját erejében, saját képességeiben. Hogy esetleg ő árulná el a Mestert? Az lehetetlen. „Még ha meg is kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg” (Mt 26,35). Jézus szomorúan tekint Péterre. Ez a Péter hősködik, aki még az éjjel háromszor fogja őt megtagadni? De Péter biztos a dolgában. „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem” (Mk 14,29). Ha a többi apostol el is hagyja Jézust, Péter nem. Ő lesz az egyetlen, aki még a halálban is kitart.
S eljött az éjszaka. Még aznap éjjel egy szolgáló szavára Péter háromszor tagadja meg Mesterét. A kakasszó ráébreszti tettére, eszébe juttatja Jézus szavát. S amint megszólal a kakas, Jézus rátekint Péterre (Lk 22,61). Micsoda szomorú, szelíd, szemrehányó tekintet lehetett az! Péter „kiment, és keserves sírásra fakadt.” Élete végéig siratja bűnét. Mindenkinek elmondja, levelében is említi, hogy ő megtagadta Mesterét, de az megkönyörült rajta.
Most pedig ott áll a Feltámadottal a csodás halfogás után a tengerparton. Jézus lehetőséget ad Péternek, hogy hármas tagadását hármas szeretetvallomással tegye jóvá. De milyen kérdés ez! „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter érzi a finom célzást. Nemrég erősködött, hogy ha többi mind elhagyja Jézust, ő akkor sem. Most már nem hivatkozhat önmagára, eltűnt önbizalma, hiszen megtagadta a Mestert. Most már egyedül Jézusban bízhat, aki meghalt és feltámadott a bűnös emberiségért, tehát őérette is.
Jézus háromszor kérdi: szeretsz-e? A görög szövegben az agapé szót használja, amely a tiszta isteni szeretetet jelenti. Péter nem mer ezzel a szóval válaszolni, mert már nem bízik önmagában. A fileo baráti szeretettel válaszol. Szeretlek, ahogy a barátok szeretik egymást. Jézus a harmadik kérdésben már a Péter szavát használja: Tényleg szeretsz engem baráti szeretettel? S erre mondja ki Péter: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”
Szent Péter hármas szeretetvallomásával minden keresztény példaképe lett. Tagadását menti, hogy a Megváltás és a Szentlélek eljövetele előtt történt. Még nem született meg az Anyaszentegyház, amelynek azonban most átveszi a kulcsait.
Isten Szolgája, Mindszenty bíboros hármas évfordulóját üljük: 90 éve szentelték pappá, 60 éve foglalta el az esztergomi érseki széket és 30 évvel ezelőtt halt meg száműzetésben, Bécsben.
Mindszenty elsősorban pap volt. 90 évvel ezelőtt a szombathelyi székesegyházban szentelte pappá gróf Mikes János megyéspüspök. Szentelő püspöke a zabolai Mikes grófok székely fia. Így már szentelő püspökével is kapcsolatba lép lélekben Székelyfölddel. A papi hivatást a jó Isten adja, de földi eszményképeket szemlélve testesül meg. A pap nem hősködik, de Krisztusban bízva, hittel a kegyelem erejében meri vállalni a papi hivatást, mint Szent Péter. Mindszenti bíboros is sok szentéletű pap között élt ifjú korában, akiknek életvitelén megláthatta, milyen a papi élet, amelyre hivatást kapott. X. Szent Piusz tanítása szerint a papi hivatáshoz három feltétel kell: legyen meg a testi-lelki egészsége és ereje a papi hivatás teljesítéséhez, hívja Krisztus vagyis vegye föl egy egyházmegye püspöke vagy egy szerzetesrend elöljárója, azért akarja a papságot, amiért Krisztus alapította: Isten dicsőségére és a lelkek üdvére. Mindszenty bíborosban megvolt tökéletesen mindhárom feltétel. Kiváló eredménnyel végezte el a teológiát, meggyötörve, megkínzottan is 83 évet élt.
Papi életének középpontjában a szentmiseáldozat állott. Őt nem kellett biztatni, ahogy az Egyházi Törvénykönyv kéri: a papok mindennap misézzenek. A legszentebb áldozatban a pap kölcsönadja önmagát, hangját is Jézusnak, hogy ő mondja ki „ Ez az én testem, Ez az én vérem.” Mindszenty bíboros egész papi élete áldozat volt, Isten dicsőségére és népe üdvösségére. 27 évet töltött Zalaegerszegen, ebből 25-t plébánosként. Amikor elköszönt híveitől, kiemelte, hogy „bemutattam évente 72 szentmise áldozatot és naponta másfél órát imádkoztam a városért, az összes élő és elhunyt hívekért.”
Mindszenty bíboros 60 évvel ezelőtt foglalta el az esztergomi érseki széket. Már egy éve püspök volt, veszprémi püspök. Az egyházi rend szentségét három fokozatban adják fel: szerpap, pap és püspök. Az Oltáriszentséghez viszonyítják a három fokozatot. A szerpap áldoztat, de nem misézik, segédkezik a papnak. A pap misézik, de papi hatalmat nem tudja tovább adni vagyis pap papot nem szentelhet. A püspök is éppen úgy misézik, mint a pap, de a papszentelésben tovább adja a papi hatalmat.
Mindszenty bíboros csak három évig vezethette az esztergomi főegyházmegyét, prímásként a Magyar Egyházat. De ezt a három évet is áthatotta a gyermeki Mária tisztelet. Még elsőéves pap korában írta meg csodálatos könyvét az édesanyáról, amelyben emléket állit saját szeretet édesanyjának is. Az imádságos, szentéletű édesanyában megláthatta Jézus anyjának és a mi Anyánknak eszményi követőjét. Szent István országa Mária országa és Mindszenti ismét azzá akarta tenni. A Boldogasszony éve, a Nemzeti Mária-kongresszus mind arra hivatott, hogy a magyarságban újra élessze az ősök hitét, Szent István meggyőződését, hogy Magyarország Mária országa. Mindszenty püspökségének minden hőstette, kiállása az Egyház és a nép jogaiért, a keresztény Magyarországért, mind, mind visszavezethető Mária tiszteletére.
És végül arra is emlékezünk, hogy Mindszenty bíboros 30 évvel ezelőtt halt meg. Az őskeresztények a szentek halálát mennyei születésnapnak nevezték. A vértanúk dicsőségüknek tartották, hogy Krisztusért szenvedhetnek. Nem méltatom a Bíboros kálváriáját, hanem csak egy vonását szeretném kiemelni, amelyet annyira szeretnek vitatni: az élő vértanú Mindszenty és a Pápa kapcsolatát. XII. Piusz pápa nem tárgyalt a kommunistákkal, mert nem hitt abban, hogy lehetne találni közös pontot. XXIII. Boldog János pápa összehívta a II. Vatikáni Zsinatot és halála előtt megbízta Casoroli bíborost, hogy kezdje meg a tárgyalást a kommunista országokkal az egyház érdekében. VI. Pál pápa csak egy év után bízta meg újra Casarolit az ún. Ostpolitik-kal, azzal, hogy tárgyaljon a keleti kommunista országokkal. Kisebb engedményeket értek el, de az Egyházüldözés maradt a régi. Érthető, hogy a Szentszék új keleti politikája megdöbbenést váltott ki azokban, akik lehetetlennek és eredménytelennek tartották a kommunistákkal folytatott párbeszédet. A helyzet kb. olyan volt, mint a francia forradalom után kötött konkordátumkor. A forradalmi polgári alkotmányra fel nem esküdött papok, püspökök a katakombákba vonultak. A konkordátumkor 1801-ben azonban Napóleon kérésére a Szentatya felszólította a püspököket, hogy mondjanak le, mert most olyan püspököket kell kinevezni, akiket a Szentatya és Napoleon is elfogad. Csak két püspök akadt, aki nem tudta meghozni ezt az áldozatot, igazságtalannak tartotta és kiszakadtak az Egyházból. Nemrég halt ki ez a nemzeti gallikán „kisegyház”. Mindszenty este is hasonló: nem tudta elfogadni VI. Pál pápa nyitását a kommunizmus felé. Lehetetlennek tartotta a tárgyalást, s ezért álláspontját kifejtette a Szentatyának: miért nem tud lemondani az érsekségről. De amikor a Szentatya üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, hogy gondoskodhasson annak viszonylagos ellátásáról, akkor Mindszenty fájdalommal ugyan, de alávetette magát. És hordozta tovább a keresztet. Annak idején Szent Pál is figyelmeztette Szent Pétert Antiokiában, hogy nem jár el az evangélium szellemében. Mindszenty is megtehette, hogy a Szentatyának kifejtse saját nézetét a helyzet megítélésére vonatkozólag. Életszentségét éppen az bizonyítja, hogy végső szava az engedelmesség volt. S ez a Szentek útja.