XVI. Benedek pápa és a német zarándokok találkozása
Hétfőn délelőtt XVI. Benedek pápa a VI. Pál-teremben kihallgatáson fogadta a beiktatására
érkezett német zarándokokat. Az eseményre mindenki beléphetett, nem volt szükség előzőleg
jegyre. A teremben mintegy ötezer zarándok várta hagyományos német egyházi énekeket
énekelve a Szentatyát, aki jó 25 perces késéssel érkezett meg. Bevonulásakor a
széksorok között ment végig, s ezáltal nagyon megörvendeztette az egybegyűlt híveket,
akik hangos tapssal és tetszésnyilvánítással fogadták a Pápát.. .Az alábbiakban
XVI. Benedek a zarándokokhoz intézett német nyelvű beszédének teljes szövegét
közöljük. .Kedves Német Honfitársaim! Mindenekelőtt még egyszer elnézést
kell kérnem késésemért. A németek híresek pontosságukról. Úgy tűnik, hogy már nagyon
elolaszosodtam. Azonban éppen egy nagy ökumenikus találkozónk volt az Ökumenének egész
világból, minden egyházból és egyházi közösségből érkezett képviselőivel, a más vallások
képviselőivel. Ez nagyon szívélyes légkörben zajlott le, olyannyira, hogy tovább tartott
a tervezettnél. De most végre: Isten hozott mindenkit!. .Szívből köszönöm a
jókívánságokat, a törődés és barátság szavait és jeleit, amelyeket Németország minden
részéből igen nagy számban kaptam. Utam kezdetén, amely egy olyan szolgálatba vezet,
amelyre soha nem gondoltam, és amelyre – úgy hittem – nem lettem teremtve, számomra
ez igen nagy megerősítést és segítséget jelent. Isten fizesse meg! Ahogy a szavazások
menete lassanként világossá tette előttem, hogy rám fog lesújtani a nyaktiló, egészen
rosszul éreztem magam. Azt hittem, hogy bevégeztem életművemet, és most már napjaim
békés lezárásában reménykedhetem. Mély belső meggyőződésből így szóltam az Úrhoz:
Ne tedd ezt velem! Vannak itt fiatalabbak és jobbak, akik egészen más lendülettel
és egészen más erővel vállalhatnák fel ezt a nagy feladatot. Ekkor egy kis levél nagyon
megérintett engem, amelyet egyik testvérem a bíborosi kollégiumból írt. Arra emlékeztetett,
hogy a II. János Pálért bemutatott szentmisén a prédikációt az evangélium egy szavából
vezettem le, amelyet az Úr a Genezáreti tó partján Péterhez intézett: Kövess engem!
Felmutattam, hogy Karol Wojtyla mindig újra és újra megkapta az Úrtól ezt a felszólítást,
és mindig újra meg újra új feladatok jutottak osztályrészéül, és egyszerűen ezt kellett
mondania: Igen, én követlek téged, akkor is, ha oda vezetsz, ahová nem akarom! Testvérem
ezt írta nekem: Ha most azt Úr azt mondaná neked: Kövess engem!, akkor én arra emlékeztetlek
téged, amit prédikáltál. Ne késlekedj! Légy engedelmes, ahogyan te azt a nagy hazaköltözött
Pápáról mondtad! Ez szíven talált engem. Az Úr útjai nem kényelmesek, azonban mi nem
is a kényelemért, hanem valami nagyért, valami jóért lettünk megteremtve.. .Így
végül semmi más nem maradt számomra, mint igent mondani. Az Úrban bízom, és bennetek
is bízom, kedves barátaim. Egy keresztény soha nincs egyedül, mondtam tegnap a szentbeszédben.
Ezzel azt a csodálatos élményt fejeztem ki, amelynek ebben a mögöttünk lévő rendkívüli
négy hétben mi is részesei lettünk. A Pápa halálakor egészen gyászba borulva az élő
Egyház jelent meg. És az is láthatóvá vált, hogy az Egyház az egység ereje, jel az
emberiség számára. Amikor a nagy híradók napi huszonnégy órában a Pápa hazatéréséről,
az emberek gyászáról, a nagy Hazatért ember működéséről tudósítottak, akkor egy olyan
részvétre válaszoltak, amely minden várakozást felülmúlt. A Pápában egy atya vált
számukra láthatóvá, aki bizalmat és figyelmet ajándékozott az embereknek. Aki valami
módon mindenkit egybekötött. Láthatóvá vált, hogy az Egyház nem zárult magába és nem
önmagáért van, hanem hogy egy világító pontot jelent az emberek számára. Láthatóvá
vált: Az Egyház egyáltalán nem öreg és mozdulatlan. Nem, az Egyház fiatal. És amikor
mi az ifjúságra tekintünk, amely az elhunyt Pápa, de végső soron Krisztus körül összesereglett,
akinek a szolgálatába állt, akkor valami nem kevésbé vigasztaló vált láthatóvá: Egyáltalán
nem igaz, hogy az ifjúság mindenekelőtt a fogyasztásra és az élvezetekre gondol. Nem
igaz, hogy anyagelvű és önző. Az ellentéte igaz: Az ifjúság valami nagyot akar. Azt
akarja, hogy a jogtalanságnak megálljt parancsoljanak. Azt akarja, hogy az egyenlőtlenséget
leküzdjék, és mindenki megkapja a maga részét a világ javaiból. És ezért az ifjúság
– aki ti vagytok – ismét egész nyilvánvalóan Krisztus pártján áll. Krisztus nem kényelmes
életet ígért nekünk. Aki kényelemre vágyik, az nála mindenképpen a rossz ajtón kopogtat.
Azonban Krisztus megmutatja nekünk az utat a nagyhoz, a jóhoz, az igazán emberi élethez.
Amikor keresztről beszél, amelyet magunkra kell vennünk, akkor nem a szenvedés feletti
örömről vagy kicsinyes moralizmusról van szó. Ez a szeretet indíttatása, amely elindul
önmagából kifelé, amely nem az önmaga javát keresi, hanem megnyitja az embert az igazság,
az igazságosság és a jó szolgálatára. Krisztus megmutatja nekünk Istent és ezáltal
az ember igazi nagyságát.. .Hálás örömmel látom itt bajor hazám zarándokainak küldöttségeit.
Már más alkalmakkal is elmondhattam nektek, mennyit jelent számomra hűséges ragaszkodásotok,
amely kitart azon napok óta, amikor szeretett München-Freisingi Főegyházmegyémet a
Vatikán irányában elhagytam, tiszteletreméltó elődöm, II. János Pál pápa hívásának
eleget téve, aki immár több mint 23 éve a Hittani Kongregáció élére nevezett ki engem.
Az azóta eltelt évek során mindig tudtam, hogy Bajorország és Róma nem csak földrajzilag
nincsenek egymástól távol: Bajorország és Róma mindig két olyan pólus volt, amelyek
gyümölcsöző viszonyban álltak egymással. Rómából kereskedők, hivatalnokok és katonák
révén jutott el a kereszténység a Dunáig és a Lechig. Most sok dolgot átugrok. A 16.
és a 17. században Bajorország a katolikus egyházhoz való hűség egyik legszebb jelét
adta. Ezt bizonyítja az igen gyümölcsöző kulturális és vallási kölcsönös csere, amely
a barokk Bajorország és Péter utódának Széke között lezajlott. Az újkorban Bajorország
volt az az ország, amely az egyetemes Egyháznak egy olyan szeretetre méltó szentet
adott, mint a kapucinus parzami Szent Konrád portás testvér.. .Kedves barátaim,
ne térjünk el ettől a nagylelkűségtől, ettől a Krisztus felé tartó vándorlástól. Már
előre örülök Kölnnek, ahol a világ ifjúsága fog találkozni, pontosabban: ahol a világ
ifjúsága Krisztussal való találkozását tartja. Menjünk együtt, tartsunk össze! Bízom
segítségetekben. Arra kérlek benneteket, hogy legyetek megértők, ha hibáznék, mint
ahogy minden ember hibázni szokott, vagy ha néha valami érthetetlen marad, amit a
Pápa lelkiismeretéből és az Egyház lelkiismeretéből kiindulva kell, hogy mondjon vagy
tegyen. Azt kérem, hogy legyetek bizalommal! Tartsunk össze, akkor megtaláljuk a helyes
utat! És kérjük Máriát, az Úr édesanyját, hogy megérezhessük az ő női és anyai mivoltának
jóságát, mert csak ebben tárulhat fel előttünk Krisztus titkának egész mélysége. Az
Úr áldjon meg mindannyiótokat!. .A jelenlévő tömeg a beszédet többször hangos tapssal,
tetszésnyilvánítással szakította meg. A kihallgatás végén a Szentatya a köszönet és
hála hagyományos dél-német kifejezésével búcsúzott el: Vergelt’s Gott – Isten fizesse
meg! A jó humorról, közvetlenségről és alázatról tanúskodó Szentatya hamar belopta
magát a jelenlévők szívébe. Az olasz ANSA hírügynökség egyenesen így kommentálta a
kihallgatást: „A hideg Panzerkardinal, páncélos bíboros kliséje összeomlik”.