A san marinoi nagykövet méltató beszéde a Szentszékhez akkreditált diplomáciai tesület tagjai nevében

Szerdán délelőtt a bíborosok megszakították folyamatban lévő kilencedik általános ülésüket, hogy a VI. Pál kihallgatási teremben fogadják a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjainak r észvétnyilvánítását. A testület dékánja, Giovanni Galassi professzor, san marinoi nagykövet a következő szavakkal méltatta II. János Pált: rendkívüli pápa volt, aki megjelölte az egész világ vallási, erkölcsi és társadalmi történelmét. Ennek a nagy Pápának az elvesztése mély fájdalmat okozott minden Nagykövet szívében, akik a hosszú pápaság során hazájukat a Szentszék mellett képviselték. II. János Pál pápa az egész emberiség számára állandó vonatkozási pontot jelentett: megválasztása után azonnal arra szólította fel a katolikusokat, hogy ne féljenek, gyermeki bizalommal nyissák meg szívüket Krisztusnak. Ezzel egyidejűleg építő és termékeny párbeszédet kezdeményezett a testvéregyházakkal, a keresztények egysége céljából, és minden más vallással. Két ízben is összehívta a világvallások imatalálkozóját Assisiben. Nagy intellektuális becsületességgel habozás nélkül, számba vette, kritikával illetve az egyház múltját, ugyanakkor az oltár dicsőségére emelte a katolikus egyház számtalan vértanúját.

Magisztériuma révén mélyen megjelölte a huszadik század utolsó negyedének és az új évszázad kezdetének történelmét: erőteljesen szembeszállt az ateista és totalitárius ideológiákkal, hihetetlen hévvel támogatta az ember központiságát, méltóságát, jogát ahhoz, hogy kielégíthesse alapvető szükségleteit, a kölcsönös szolidaritás távlatában.

II. János Pál nem elégedett meg azzal, hogy enciklikái, pásztorlevelei, szentbeszédei és egyéb pápai dokumentumai révén buzdítsa a híveket, hanem személyesen jelen kívánt lenni minden ember mellett. Ezért a világ zarándokává vált, tanítását elvitte a világ legtávolabbi részeire, mint olyan Pásztor, aki szeret minden embert, hiszen minden emberben Isten képmását látja.

Egész pápasága alatt az embert a maga teljességében tekintette, evilági és természetfölötti szempontjai szerint, azért, hogy az emberiség eljusson egy új civilizációhoz, a szeretet civilizációjához.

Ennek építésére kérte fel a világ fiataljait, a „hajnal őrszemeit”, a holnap jövőjét, és a fiatalok, spontán és ellenállhatatlan lelkesedésükkel, jövőjüket és energiájukat az Ő kezébe helyezték . Ezt a nagy Pápát m a mindnyájan őszintén sirat j uk, mert elveszítettük emberi előrehaladásunk „IGAZ BARÁTJÁT”, és ma mindnyájunkon ezekben a napokban a magány érzése vesz erőt – folytatta Giovanni Galassi professzor, san marinoi szentszéki nagykövet, a bíborosi kollégium szám ára kifejezett részvétnyilvánítás során.

A híveknek azonban, a halál szomorúságával szemben, nagy vigaszt jelentenek Márk evangelista szavai, amikor ezeket írja: „Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. Akár alszik, ak ár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás ” ( Mk 4, 26-28) Vigasztaló számunkra az a tudat, hogy itt marad a Pápa nagy erejű tanítása, amelyet megvilágít az a hősies bátorság, amellyel szembenézett a szenvedéssel, azt az Úrnak ajánlotta az emberiség üdvösségére. Tanítása nyomán még határozottabban munkálkodunk egy igazságosabb, jobb világ érdekében. Ezekkel az érzésekkel követjük majd Péter következő Utódának tevékenységét – mondta végül részvétnyilvánító beszéde végén a Szentszék mellé rendelt diplomáciai testület dékánja, Giovanni Galassi, san mar inoi nagykövet.