Szentmise a Pápa lelki üdvéért a Szent Péter téren

Bízzuk Istenre II. János Pált, pápánkat, aki 26 éven keresztül vezetett minket” – ezekkel a szavakkal kezdte meg a z engesztelő szentmisét Angelo Sodano bíboros április 3-án, a Szent Péter téren, Húsvét má sodik vasárnapján a Szentatya halálának másnapján. A bíboros szavait tapssal kísérte a téren jelenlévő meghatott hívek sokasága. Becslések szerint legalább 130 ezer hívő volt jelen a téren és környékén.

Angelo Sodano bíboros emelkedett hangvét elű homíliájában ezeket mondta:

Az Alleluja éneke ma még ünnepélyesebben száll fel, mint valaha, Húsvét második vasárnapján. Ez a dominica in albis, keresztségünk fehér ruhájának ünnepe. Az Isteni Irgalmasság vasárnapja, amint a 117. zsoltárban imádkoztuk: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, irgalma örökké tart.” Igen lelkünket mélyen megrázta egy fájdalmas esemény, mert Atyánk és Pásztorunk, II. János Pál pápa eltávozott közülünk. Ám Ő jó 26 éven át mindig arra szólított fel minket, hogy Krisztusra , reménységünk egyetlen okára tekintsünk.

Ő 26 éven keresztül hirdette mindenütt a világon a keresztény reménység evangéliumát és arra tanított bennünket, hogy halálunk csak átmenet az égi hazába, mert ott van a mi örök rendelteltésünk, és ott vár bennünket Iste n, aki a mi Atyánk. A keresztény ember fájdalma a megnyugvás magatartásává alakul át és ez Krisztusba vetett hitünkből fakad, aki azt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az élet. Aki bennem hisz…nem hal meg soha.” A szeretett személy elvesztése az elszakadás pillanatában nem kímél meg bennünket a fájdalom könnyeitől, de mindig időszerűek Pál apostol szavai, hogy ne szomorkodjunk, mint azok, akik reménytelenségben élnek. Kedves testvérek, a hit arra szólít bennünket, hogy emeljük fel tekintetünket és nézzünk távolba, magasba és most, amikor a Pápát gyászoljuk nyissunk meg szívünket örök rendeltetésünk szemlélete felé. A halottakért bemutatott szentmise könyörgésében van egy szép mondat: „Vita mutatur, non tollitur” , az életet nem vették el tőlünk, csak átalak ult. Miközben földi hajlékunk megsz ű nik, másik épül számunkra az égben. Ezzel magyarázható a keresztény ember öröme élete minden pillanatában. A hivő ember tudja, hogy vétkei ellenére, mindig számíthat az Atya Isten irgalmára. Ez az értelme az Isteni Irgalom mai ünnepének, amelyet éppen siratott Pápánk létesített, hogy ezzel hangsúlyozza a keresztény misztériumnak ezt a vigasztaló szempontját. Ezen a vasárnapon mily megható lenne, ha újraolvashatnánk egyik legszebb körlevele, a „Dives in misericordia” lapjait. Ez az enciklika 1980-ban, pápasága 3. évében jelent meg. Ebben a körlevelében a Pápa arra hív minket, hogy úgy tekintsünk az Atyára, mint az irgalom és minden vigasztalás Istenére, Máriában pedig tiszteljük az Irgalom Anyját, aki Erzsébetnél tett látogatásakor hálaénekében ezt mondta: „ az Úr nemzedékről nemzedékre nem feledi irgalmasságát.” Éppen szeretett Pápánk volt az, aki felszólította az egyházat arra, hogy az irgalmasság háza legyen, amelyben helye kapnak mindazoknak, akik nsegítségre, megbocsátásra és szeretetre szorulnak. Hány és hány alkalommal ismételte el 26 éves pápasága során a Szentatya, hogy az emberek és a népek közötti kapcsolatok nem csak az igazságosságon alapulnak, hanem a szeretet, az irgalom, a tipikus keresztény üzenet jegyében kell azokat tökéletessé tenni.

II. János Pál, azaz Nagy János Pál, így a szeretet civilizációjának éneklőjévé vált, és ebben a kifejezésben a keresztény civilizáció legszeb b meghatározását látta. Igen a keresztény szeretet a szeretet civilizációja, gyökeres ellentétben a nácizmus és a kommunizmus által javasolt gyűlölet civilizációjával. A z Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén az Úr Angyala áthaladt a vatikáni Apostoli Palotán, é s ezt mondta derék és hűséges szolgájának: „menj be Urad örömébe.” A Mennyből virrasszon mindig értünk és segítsen átlépni a remény küszöbét, amelyről oly sokszor beszélt nekünk. Üzenete vésődjön be minden mai ember szívébe. II. János Pál pápa ma mindenkinek megismétli Krisztus szavait: „Isten nem az ért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön.” II. János Pál pápa az üdvösségnek ezt az evangéliumát terjesztette a világban és arra szólította fel az egyházat, hogy hajoljon le a mai emberekhez, megváltó szeretetével ölelje át és emelje fel az embereket. Tekintsük feladatunknak, hogy elfogadjuk ezt az üzenetet, amelyet reánk hagyott és gyümölcsöztessük azt a világ üdvösségére.

Feledhetetlen Atyánknak a liturgia szavait ismételjük: „In paradisum deducant te Angeli” – Agyalok kísérjenek el a Paradicsomba. Örvendő seregek fogadjanak és vezessenek Téged a Szentvárosba, a Mennyei Jeruzsálembe, és legyen ott Neked örök nyugodalmad.