Az olasz közélet kiválóságai méltatják a Pápát

„Az általam ismert Pápák közül II. János Pál a legbátrabb” – mondta egy interjúban Giulio Andreotti örökös szenátor, az olasz politikai élet minden bizonnyal legismertebb személyisége. Ez a Pápa bizonyos kérdésekben konzervatív, más területeken viszont óriási nyitottságot mutat. Wojtyla pápa hatalmas lendületet adott az egyháznak, gondoljunk csak pl. a Galilei ügy újravizsgálására, a zsidókkal való kiengesztelődésre, az iszlámmal elkezdett párbeszédre. Rendkívül modern embernek tartom őt, valószínűleg ez jellemének is köszönhető, olyan vonásokkal rendelkez ik, amelyek hiányoztak más pápákból. Az a tény például, hogy üldözték, sőt kettős üldözést szenvedett, a nácizmus és a s zovjetek részéről abszolút újdonságot jelent a pápák történetében. Egy másik fontos szempont az, hogy munkásként dolgozott. A történelem során voltak természetesen olyan pápák, akik fogékonyak voltak a dolgozó emberek ügyeire, mint pl. XIII. Leó, de Karol Wojtyla valóban kétkezi munkás volt. Bizonyára emiatt nagyon fontos jelképes gesztusok fűződnek nevéhez: pl. az hogy mindjárt pápasága kezdetén a Vatikán tőszomszédságában fekvő köztisztasági válla lat egy alkalmazottjának a gyermekét megkeresztelte. Az igazság persze az, hogy nincs két egyforma pápa, mindenkinek meg van a maga sajátságos stílusa.

Andreotti szenátor egy személyes történetet is felidézett a Szentatyával kapcsolatban. Egy ünnep alkalmával a Szent Péter téren részt vett egy pápai szertartáson. Bár nem volt tagja semmiféle hivatalos delegációnak, amikor a Pápa tudomást szerzett jelenlétéről, magához hívatta és a nyilvánosság előtt megáldotta. Ez a gesztus nagy visszhangot váltott ki, mivel abban az időszakban történt, amikor a szenátor ellen bíró sági eljárást indítottak. „A Pápa nem egyszer levelet írt nekem – mondta még az interjúban Andreotti. Egy alkalommal bátorságra és bizalomra buzdított, mivel – mint írta – „egyedül az számít, hogy az Ön lelkiismerete tiszta.”

Carlo Azeglio Ciampi, az Olasz Köztársaság elnöke, a Corriere della Sera olasz napilapban megjelent beszélgetésben többek között ezt nyilatkozta: „Bár azonos korúak vagyunk, mindig úgy viszonyultam hozzá, mintha idősebb testvérem, sőt, mintha az édesapám lenne. II. János Pál pápa olya n ember, akire mindig feltekintettem, aki támpontot jelentett az életemben, sőt, akitől tanácsot kértem a nehéz pillanatokban. Amióta köztársasági elnök vagyok annyira szívélyes volt a kapcsolatunk, hogy egyszerűen Karolnak szólítottam. Elvesztése nagy szomorússággal tölt el, úgy érzem, mintha megcsonkítottak volna.”