Kereszténynek lenni Jeruzsálemben zsidók és muzulmánok között

Interjú Michel Sabbah, jeruzsálemi latin pátriárkával

Michel Sabbah, 1987 óta Jeruzsálem római katolikus szertartású pátriárkája. Ő az első palesztin, aki ezt a hivatalt betölti, a korábbi pátriárkák mind nyugati, főként olasz főpásztorok voltak. Az európai parlament tanácsosa, Gianluca Solera interjút készített Sabbah pátriárkával a Zenit számára, amely a hírügynökség március 18-ai és 20-ai számában jelent meg.

K: A Szentföldön, azaz Izraelben és a Palesztin Területeken ma a keresztények mindössze 2-2 és fél százalékot alkotnak. Izrael állam létrejötte előtt Jeruzsálemben a lakosság egyharmada keresztény volt. Mit jelent ma keresztényként kisebbségi sorsban élni Jézus szülőföldjén?

V: Jézus szavai szerint: akinek hite van, a hegyeket is megmozgatja. Ha tehát csak egyetlen keresztény ember élne is a Szentföldön, de nagy hittel, akkor képes lenne az egész társadalmat megmozgatni. A helyesen megélt hit hozzásegít ahhoz, hogy leküzdjük a kisebbségi sorsból származó komplexusokat. Társadalmi szempontból természetesen olyan közösséget alkotunk, amely átéli a többség és a kisebbség között meghúzódó tipikus feszültségeket.

K: Milyen szerepet töltenek be a palesztin keresztények a palesztin társadalomban?

V: A keresztényeknek ugyanazok a jogaik és kötelességeik, mint a muzulmánoknak. A keresztények jelen voltak és a ma is jelen vannak a közéletben, a politikai pártokban, az ellenállásban a katonai megszállással szemben és a muzulmánokkal együtt szabadságot és méltóságot követelnek maguknak. Ám a keresztények viszonyulását a konfliktushoz az erőszakmentesség, a megbocsátás és a szeretet jellemzi . Ez nem jelenti azt, hogy lemondanak jogaikról, ellenkezőleg a szeretet és a megbocsátás még erősebbé teszi őket a jogaikat eltipró megszállóval szemben.

K: A palesztin keresztények fele ma már a Szentföld határain kívül él. Segíti-e az egyház azokat, akik Palesztinában akarnak maradni?

V: Különbséget kell tenni a 19. század végi és 20. század eleje i és a közelmúlt emigrációja között. Az elsőnek már nincs kapcsolata egykori hazájával és nem beszél arabul. Salvador jelenlegi elnöke pl. , sőt a helyére pályázó ellenzék vezetője is Betlehemből származik. Mindketten a XX. század elején vá ndoroltak Amerikába. Ezzel szemben azok, akik Izrael állam létrejötte után hagyták el a Szentföldet, ma is őrzik kap csolataikat, visszalátogatnak, anyagilag segítik itt maradt rokonságukat. A külföldre szakadt palesztin keresztények lelkipásztori ellátására a jeruzsálemi katolikus pátriárkátus papokat küldött Észak-Amerikába, ahol Ökumenikus Alapítványt hoztak létre a szentföldi keresztények számára, amely tehát nemcsak katolikusokat, hanem más keresztényeket is felkarol.

K: Milyen a kapcsolat a palesztinok és a katolikus hitű zsidók között?

V: Izraelben 250-300 katolikus zsidó és 4-5 ezer protestáns él. Különbséget kell tenni az Izraelben élő arab keresztények és a palesztin területeken élők között. Az első csoport kapcsolatban áll a keresztény zsidókkal és gyakran ugyanahhoz a plébániához tartozik. Általában a keresztény zsidók számára héber nyelven tartják a szertartásokat, pl. Jaffában, Tel Avivban és Jeruzsálemben. Bershevában a plébánia zsidó, de az arab keresztényeknek is otthont biztosít. Ezeken a helyeken mindennapi kapcsolatban állnak egymással. A Palesztin T erületeken élő keresztények azonban nincsenek kapcsolatban a zsidó keresztényekkel azon egyszerű ok miatt, hogy Izrael tiltja zsidó állampolgároknak, hogy palesztin területre utazzanak, a palesztinoknak pedig nem könnyű Izraelbe menniük. A politikai szétvá lasztás tehát igen szigorú.

K: Igaz-e, hogy Izrael tiltja a zsidók keresztény hitre térítését?

V: Valóban van egy olyan izraeli törvény, amely börtönbüntetést helyez kilátásba azok számára, akik megtérítés céljából nyomást gyakorolnak valakire. Spontán megtérések esetében a lelkiismereti szabadságot tiszteletben tartják, de a család nagy nyomást gyakorol azokra, akik keresztény hitre akarnak térni.

K: Mi a véleménye a keresztények és a muzulmánok kapcsolatáról?

V: A palesztin keresztények és a muzulmánok egyetlen népet alkotnak, azonos a nye lvük, a kultúrájuk és a jövőjük. A keresztények vallásos elhivatottsággal rendelkeznek, azaz Jézusról szeretnének tanúbizonyságot tenni ott, ahol Jézus meg született, az arab és muzulmán társadalomban. A hatóságokkal a kapcsolatok jók, sőt kitűnőek. Ha mégis előfordulnak összetűzések ennek főként az az oka, hogy a Palesztin Hatóság a közismert politikai okok miatt még nem rendelkezik teljes tekintéllyel. Ha végre lesz majd palesztin állam, szabad és szabályosan működő kormánnyal, elég ereje lesz ahhoz is, ho gy fenntartsa a rendet.

K: Mit lehet tenni a két közösség kapcsolatainak javítása érdekében?

A szentföldi egyház napi kapcsolatot tart fenn a palesztin Hatósággal. Al-Liqa (Találkozás) néven működik egy párbeszéd -központ, amelynek keretében keresztény és iszlám értelmiségiek közösen megvitatják az együttéléssel kapcsolatos kérdéseket. A Palesztin Hatóság szem előtt tartja Palesztina nemzetközi és keresztény jellegét és ezt igyekszik megerősíteni pl. azáltal, hogy a keresztény városokba keresztény polgárme stereket nevez ki, bár ezekben a városokban a kivándorlás miatt a lakosság többsége már nem keresztény.

K: Történnek-e kezdeményezések a közös imára?

V: A keresztények és a muzulmánok nem imádkoznak együtt, de az iskolákban vallás szerinti hitoktatás van. Pl. Ramallahban, néhány iskolában, ahol keresztény és muzulmán tanulók vegyesen alkotják az osztályokat, mindkét vallás hittanárai jelen vannak és közösen reflektálnak a hit kérdéseire. A katolikus iskolákba járó muzulmán gyermekek számára kötelező az is zlám oktatás biztosítása. A Palesztin Hatóság területén a vallásoktatás nem fakultatív. Minisztériumi rendelet kötelező jelleggel előírja a muzulmán vagy a keresztény vallás oktatást, aszerint, hogy a család mit kér a gyermek számára. Ugyanez érvényes Jor dániában, míg Izraelben az állam nem teszi kötelezővé a hitoktatást. Így a katolikus iskolákba járó muzulmán gyermekek általában kimennek az osztályteremből a hittan óra alatt.

K: Mi a helyzet a vegyes házasságok terén?

V: Zsidó nő vagy férfi házasságot köthet kereszténnyel, és a zsidó fél elfogadhatja, hogy a gyermekeket megkereszteljék. Míg a keresztények és muzulmánok közötti házasságok nagyon sok problémával járnak. Muzulmán férfi feleségül vehet keresztény nőt, de fordítva ez nem lehetséges. A nőnek a gyakorlatban muzulmánná kell válnia, ha élni akar női és feleségi jogaival. Muzulmán-keresztény vegyes házasságok léteznek, de gyakran drámai problémát jelentenek a család, a társadalom, a kormány és az egyház számára egyaránt. Ritkaság számba megy a jó vegyes házasság. A jelenség okai elmélyült tanulmányokat érdemelnének.