II. János Pál pápa papokhoz írt levelei egy kötetben

Az olasz Rogate kiadó gyűjtötte össze és adta ki azokat a leveleket, amelyeket II. János Pál 26 éves pápasága során papjaihoz intézett. A kötet címe: „L’amore pi ù grande” – a Legnagyo bb szeretet. A szerkesztésben közreműködött Leonardo Sapienza atya, a Szentatya egyik legközelebbi munkatársa, aki a Pápai Ház Prefektúráján dolgozik. A kötetbe felvették a Pápa lengyel nyelvű jegyzeteit is.

„Csodálatos időszak ez papnak lenni.” – olvasható ez az idézet a Szentatya új könyvének hátoldalán, amelyben személyes emlékeit, reménységeit is megosztja az olvasóval. Mint például azt, hogyan érlelődött meg papi hivatása: „a (lengyel) nemzet szenvedései közepette, a fizikai munkában, a munkások között , és számos pap lelkipás ztori irányításának köszönhetően .” Több utalást tartalmaz a kötet II. János Pál pápa személyes papi élményei re, idős korából, betegsége idejéről is: „A lelkipásztor az, aki az évek múlásával dacolva fiatalságot áraszt magából és min tegy ráragasztja az emberekre, akikkel találkozik útja során. Titka a Krisztusért megélt szenvedésében áll.” A Pápa számos témát érint, köztük: a papi lét és identitás, a kezdeti és állandó képzés, a cölibátus, az imádság, a szentségek, a Krisztussal való barátság, kapcsolata a nő kkel, a családokkal, a fiatalokkal , a katekézis, a hivatásébresztés, vagy az életszentség. Sapienza atya, aki részt vett a könyv szerkesztésében elmondta: a Szentatya figyelme legfőképpen arra irányult, hogy a papok legyenek tisztában azzal, kik ők, milyen szolgálatra kaptak meghívást. Legyenek világosan tudatában a kezükbe helyezett kegyelem és misztérium méltóságának; annak, amire ki lettek választva, meg lettek híva és felszentelve. De azokkal a nehézségekkel is, amelyekkel papi szolgálatuk során szembe kell nézniük: az erkölcsi és lelki szükségletekkel, melyek a körülöttük lévő világban jelentkeznek. Mint ahogyan azt Dario Castrillon Hoyos bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa aláhúzta: A Pápa soha nem szűnik meg újra elismételn i: Krisztus él a papokban! Ez a nagy igazság töltse meg tartalommal a papság létezését: egy sajátos ontológiai kötelék egyesíti őket Krisztussal, aki a Legfőbb főpap és Pásztor. Ez a szentségi azonosulás Krisztus legfőbb és örök főpapságával az, ami minden papot sajátos módon beilleszt az isteni üdvrendbe az egyház révén, Isten népe és az egész emberiség szolgálatára.