A Pápai Életvédő Akadémia közgyűlése Rómában

Csütörtökön délelőtt a Szentszék II. János Pál pápa nevét viselő sajtótermében bemutatták a Pápai Életvédő Akadémia február 21 és 23 között megrendezésre kerülő Plenáris Ülésének témáját, amely a következő: „Életminőség és az egészségügy etikája”. Az összejövetel első két napján a nagyközönség is részt vehet az előadásokon, míg az utolsó nap csak az Aka démia tagjai.

Elio Sgreccia püspök, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke előadásában arra mutatott rá, hogy az ülés két témaköre egyformán rendkívül időszerű napjainkban. Az 50-es évektől kezdve, a fejlett országok az életminőség fokozására törekszenek, míg a nemzetközi szervezetek az egészségügy színvonalát kívánják emelni.

Az életminőség fogalmának tartalma azonban még nem teljesen világos sem a nagyközönség, sem a politikusok számára. Az életminőség meghatározásának paraméterei nemcsak orvosi és egészségügyi szempontokra utalnak, hanem társadalmi, gazdasági, ökológiai jelentéssel is rendelkeznek. Ezek mellett azonban fokozatosan megjelent a fogalomnak egy teljesen más értelmezése is, amely szerint az életminőség pusztán a személy fizikai jólétét fejezi ki, és amennyiben ennek színvonala nem ér el egy bizonyos szintet, akkor maga az élet veszíti el értelmét. Ebben az értelemben az életminőség szemben áll az élet szent mivoltával, vagyis a minőség abszolúttá, a szent jelleg pedig relatívvá válik.

A Pápai Életv édő Akadémia plenáris ülésének feladata, hogy hozzájáruljon a fogalom tisztázásához, megállapítva, hogy mi az, ami összeegyeztethető az élet minőségével és az élethez való joggal, illetve mi az, ami ezzel ellentétes.

Hasonló folyamat figyelhető meg az „egészség” fogalmát illetően is. Az egészség minden ember számára fontos, amelyet azonban nem lehet abszolút értéknek tekinteni. A keresztény felfogás szerint ugyanis csak az Istennel való, az örök életben kibontakozó szeretetközösség abszolút, és ahhoz, hogy kötelességünknek eleget tegyünk mind Isten, mind testvéreink irányában, olykor el kell fogadnunk azt is, hogy kockára tesszük egészségünket, sőt életünket is.

Mivel tehát nem abszolút, de rendkívül fontos értékről van szó, az ember kötelessége, hogy megőrizze, ápolja, adott esetben pedig visszaszerezze egészségét – mondta felszólalásában Elio Sgreccia püspök, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke.

Amióta az Egészségügyi Világszervezet meghatározta az egészség fogalmát, miszerint: „az egészség az emberek telje s és magas fokú testi, szellemi és szociális jólétének állapotát jelenti, amely alapvető emberi jog”, azóta ez az érték utópisztikussá és mitikussá vált. Elég, ha arra gondolunk, hogy a nő egészségére hivatkozva legalizálták az abortuszt, továbbá az utódnemzést illetően, ugyancsak az egészségre hivatkozva indítanak sterilizációs kampányt, hirdetik a sürgősségi, köznyelven csak „esemény utániként” ismert tabletták használatának jogosultságát. Így hát felmerül a kérdés: meddig mehet el az ember az ún. „egészs éghez való jog” kapcsán? Bármi áron követelni lehet ezt a jogot?

Sgreccia püspök véleménye szerint a konferencia egyik fontos feladata lehet annak megvizsgálása, hogy miként is állhatott elő ez a helyzet. A főpásztor szerint három tényező vezetett ide:

Az egyik filozófiai természetű, s a hedonista, élvhajhászó és haszonelvű bölcseletből vezethető le. J. Bentham szerint a jó az élvezet keresésében és a szenvedés leküzdésében áll. P. Singer pedig úgy fogalmaz, hogy a személyes élet lényege az élvezet illetve a szenvedés érzékelésének képességében áll.

A másik tényező kulturális jellegű, amely tagadja a túlvilágot, a közönyön és az etikának kizárólag az emberi, anyagi értékekre való alapozásán nyugszik. Ami számít, az a földi jólét és az anyagi siker.

A harmadi k tényező gazdasági-társadalmi természetű. A világpolitikának ma a legfőbb célja a gazdasági és társadalmi jólét létrehozása illetve fenntartása.

Az Életvédő Akadémia egyik fő célja az, hogy helyzetelemzést adjon minderről – mondta még Sgreccia püspök, majd így zárta előadását: Különös figyelmet kell fordítani az ún. „jóléti betegségekre”, vagyis az egyre inkább terjedő boldogtalanságra, a születések számának zuhanására.