II. János Pál pápa üzenete a Pápai Tudományos Akadémia üléséhez

A Pápai Tudományos Akadémia munkacsoportja február 3-án és 4-én tartja ülését a vatikáni IV. Piusz házban, a „halál jelei” témával kapcsolatos morális, spirituális és társadalmi kérdésekről. Az ülésen részt vesznek neurobiológusok, szívspecialisták és bioetikusok a világ különböző országaiból. A megbeszéléseket, az Egyesült Államok Lincoln városának püspöke Fabian Bruskewitz nyitotta meg, az emberi élettel kapcsolatos katolikus tanítást összefoglaló előadásával.

Üzenetében a Szentatya elismerését fejezte ki a Pápai Tudományos Akadémiának, azért a törekvéséért, hogy olyan összetett és nehéz kérdéseket tanulmányozzon, amelyek problémát jelentenek a mai társadalom számára. A Tanulmányi csoport jelenlegi ülését különösen fontos témának szentelte: a „halál jeleinek” kérdését vizsgálja a szervátültetések összefüggésében. Az egyházi tanítóhivatal folyamatosan és tudatosan figyelemmel kíséri a transzplantáció sebészeti módszereinek fejlődését, amennyiben ez a veszélyben lévő emberi életek megmentését és az élet folytatását jelenti még további évekre. A szervátültetések XII. Piusz pápasága idején kezdődtek meg és az egyház attól az időtől kezdve figyelmet szentel ennek a kérdésnek. Egyfelől mindig szorgalmazta a szervek ingyenes donációját, másfelől azonban előtérbe állította az ajándékozás etikai feltételeit, hangsúlyozva az élet védelmének kötelezettségét, a donor és a megajándékozott személy méltóságának tiszteletét, és rámutatott a műtétet végző sebészek kötelességére a szervátültetési folyamat során. A transzplantáció lényegében sokrétű szolgálat az élet javára, amely során összhangot kell teremteni a technikai fejlődés és az etikai szabályok, valamint a személyközi kapcsolatok humanizációja és a társadalom megfelelő tájékoztatása között. A szervátültetést végző orvosoknak lépést kell tartaniuk az állandó fejlődésben lévő tudományos-technikai vívmányokkal, annak érdekében, hogy a beavatkozás minél sikeresebb legyen és minél hosszabb legyen a transzplantált személy élete. Ezzel párhuzamosan folytatni kell az eszmecserét az antropológia és az etikai tudományok művelőinek, az élet és a személy tiszteletének biztosítására, továbbá annak érdekében, hogy a törvényalkotók számára olyan adatokat szolgáltassanak, amelyek lehetővé teszik a kérdéssel kapcsolatos rigorózus szabályok kidolgozását. Az ülés résztvevői megfontoltan és a különböző tudományágak párbeszédében ismételten elmélyítették a „halál jeleinek” sajátságos témáját. E jelek alapján lehet ugyanis bizonyossággal megállapítani az agyhalált, hogy aztán megkezdhessék az átültetendő szerv kiemelését. A keresztény antropológia szempontjából a halál pillanata akkor következik be, amikor végleg megszűnik az egység a test és a lélek között. Ebben a radikális értelemben semmiféle tudományos technika nem képes közvetlenül megállapítani a halát. Ám klinikai szempontból van erre lehetőség: a halál jeleinek megállapítása által. A tudomány által nyújtott adatok alapján, az antropológiai megfontolások és az etikai reflexió feladata, az alapos és szigorú vizsgálat, az egyház tanításának figyelmes hallgatása mellett. A Szentatya üzenetében végül arról biztosította a Pápai Tudományos Akadémia tanulmányi csoportja ülésének tudósait, hogy megbeszéléseik eredménye hasznos útmutatás lesz az Apostoli Szentszék kérdésben érdekelt hivatalai,elsősorban is a Hittani Kongregáció számára. Eszmélődésük eredményének felhasználásával válaszolni szeretnének a társadalom részéről felmerülő kérdésekre, elsősorban is a betegek és azon specialisták javára, akik foglalkozásukat az élet szolgálatára szentelik.