II. János Pál pápa beszéde az Egészségügyi Pápai Tanács plenáris üléséhez

Mostani ülésével az Egészségügyi Pápai Tanács fennállása 20. évfordulóját ünnepli. 1985-ben a Doletium hominum k. motu proprio jelentette ugyanis a Tanács megszületését, azzal acélkitűzéssel, hogy „terjessze, magyarázza, és védelmezze az egyház egészségüggyel kapcsolatos tanítását és elősegítse, hogy ez a tanítás testet öltsön az egészségügyi gyakorlatban.”

Az évforduló - mondta a Szentatya az ülés résztvevőinek – kitűnő alkalom arra, hogy hálát adjanak az Úrnak azért a lehetőségért, hogy az elmúlt 20 év során a szenvedő emberek világában és a róluk gondoskodók között szolgálták a keresztény reménység evangéliumát. A Tanács sajátos feladatai közé tartozik az is, hogy irányítsa, támogassa és bátorítsa mindazt, amit ezen a téren a püspöki karok, a katolikus intézmények és szervezetek tesznek. Az egyháznak lelkipásztori tevékenysége során az emberi lelkek mélyéről fakadó kikerülhetetlen és kényes kérdésekre kell választ adnia, a szenvedés, a betegség és a halál témáival szemben. A meghalt és feltámadt Krisztusba vetett hitben kapjuk meg a soha meg nem csalatkozó reménység vigaszát ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. A mai világ, amely gyakran nem rendelkezik a remény világosságával, megoldásokat kínála halálra. Ezért tehát rendkívül nagy szükség van ezen a világias szellemű területeken az új evangelizálásra és a tevékeny hit erős tanúbizonyságára.

A Szentatya örömmel említette, hogy a Pápai Tanács megbeszélései során és programjaival nagy hangsúlythelyez a betegség megszentelésére és a beteg embernek az egyházban és a családban elfoglalt sajátságos szerepére. Az Eucharisztiának szentelt esztendő például jó alkalom az elmélyültebb lelkipásztori szolgálatra, arra, hogy a betegekhez eljusson az oltáriszentség és megkapják a betegeket kenetét. Ezek a szentségek nemcsak a beteg, hanem a hívők közössége számára is, lehetőséget jelentenek arra, hogy megtapasztalják a természetfölötti reménységből származó vigaszt.

Az egyházi felelősöknek különös figyelmet kell fordítania azokra az intézményekre is, amelyekben a betegek olykor hátrányos helyzetben és megfelelő szociális támasz nélkül szenvednek. Ennek a figyelemnek ki kell terjednie a világnak azokra a részeire is, ahol az orvostudomány fejlődése ellenére még ma is hiányoznak a gyógyszerek és a megfelelő ápolás. Ugyanígy gondoskodni kell az AIDS betegekről is.

A Szentatya végül köszönetet mondott az Egészségügyi Pápai Tanács által végzett tevékenységért, további jó munkát kívánt a Tanács tagjainak, biztosítva valamennyiüket imáiról és megáldotta őket mindazokkal együtt, akikre kiterjed munkájuk.