Eucharisztikus csoda az olaszországi Veroli városkájában, 1570-ben

Az Eucharisztia éve alkalmából szeretnénk bemutatni olyan csodás eseményeket, amelyek az Oltáriszentséggel kapcsolatosak. Mai adásunkban egy ősi olasz történelmi városkába, Veroliba kalauzoljuk el hallgatóinkat. Veroli Rómától délre, mintegy 80 kilométerre fekszik, ősi itáliai szokás szerint a település a hegytetőn épült. Nem ismerjük az alapítás dátumát, de annyi bizonyos, hogy a város régebbi Rómánál. Évszázados templomait, palotáit szép freskók díszítik és értékes műkincsekkel büszkélkedhetnek. Egykor püspöki székhely volt, ám ma már a három összevont egyházmegye: Frosinone-Veroli-Ferentino püspökének székhelye a könnyebben megközelíthető, modern Frosinone város.

A Veroli eucharisztiku s csoda 1570. március 26-án, Húsvétvasárnap történt a Szent Erasmus bazilikában. Az ünnep szokása szerint a templomban 40 órás szentségimádást tartottak az oltáriszentség előtt, annak emlékére, hogy Krisztus teste is éppen ennyi ideig nyugodott a sírban. A csodás eseményt, a látomást és az imameghallgatásokat hiteles dokumentumban foglalták össze mindjárt a történtek után és a mai napig a bazilika plébániáján őrzik az iratokat. Azokban az időkben még nem ismerték a ma használatos szentségtartót. A szentostyát egy henger alakú ezüst tartóba tették, amelyet egy nagyméretű ugyancsak ezüst kehelybe helyeztek és a tetejére tett paténával zárták le. Az egészet szép selyem szalaggal átkötötték, amelynek két szárnyát a kehely szárán masnival erősítettek meg. A bazilika kanonokja, Angelo de Angelis atya az így elkészített kelyhet a húsvét esti dicséret után a Nagy Szent Gergely pápáról elnevezett mellékoltárra helyezte, amelyet az alkalomból sos-sok gyertyával világítottak meg. A város jámbor testvérületeinek tag jai fekete kámzsába öltözve a bazilikába vonultak és óránként váltották egymást az oltáriszentség előtt. Amikor az Irgalmasság, a Jóhalál, a Krisztus Teste és a Szűzanya testvérületének tagjai helyet foglaltak a kápolnában csodás esemény történt: amint imádkozni kezdtek, a kehely a benne lévő ostyatartóval átlátszóvá vált, mint a kristály és a kehely alján fénylő csillag jelent meg. A csillagon egy szentostya nyugodott. Rövid idő alatt az ostya egy bárányfelhő által félig eltakart fekete ruhás gyermekké vált a kehely fölött, röviddel később pedig a kereszten haldokló Jézus alakja tűnt fel. A jelenés szemtanúi könnyhullatás és kiáltozás között Isten irgalmáért kezdtek esedezni. A hír villámgyorsan bejárta a várost és a Szent Erasmus templom mindjárt megtelt hívekkel és a város előkelőségeivel, akik között ott volt a püspök is. Sokan személyesen meggyőződhettek a csodás eseményről, mivel a természetfölötti látomás a sok szemtanú vallomása szerint félóráig tartott. A következő napon, március 27-én, ugyanabban az órában a csillag fénye újból ragyogni kezdett a kehely alján, ám rövidesen kialudt. Az összes jelenlévő ember világosan látta, hogy a kehelyből felszállt három egyforma nagyságú, egymást érintő ostya. Az ostyák lassan eltűntek és helyükön három gyermek jelent meg, a középső nagyobb volt a másik kettőnél. Később már csak egy ostya és egy gyermek volt látható. Ezek a jelenések is fél órahosszat tartottak, éppúgy, mint az előző estiek. A 40 órás szentségimádás után az egyházi hatóságok döntése értelmében a szentostyát nem tették vissza a szentségházba, hanem a kitételt meghosszabbították április 6-áig. Időközben számos imameghallgatás és csodás gyógyulás történt a város lakói és a környező falvakból érkezett emberek között. A csodás kelyhet még ma is őrzik a templomban. A csodás esemény negyedik centenáriuma alkalmából, 1970-ben Veroliban egyházmegyei eucharisztikus kongresszust tartottak. Minden hónap első péntekén a hívek szentségimádásra gyűlnek össze a Szent Erasmus templomban, és közben a város többi t emplomát bezárják.

Húsvét keddjén pedig minden évben a püspök ünnepi szentmisét mutat be az 1570-ben történt eucharisztikus csoda emlékére.