XII. Piusz pápa és a zsidó gyermekek mentése a náci üldöztetés során

1946. márciusában, Isaac Herzog, Jeruzsálem akkori főrabbija XII. Piusz pápához intézett levelében többek között a következőket írta: „A zsidó nép mély hálával emlékezik arra a segítségre, amelyet a Szentszék nyújtott tagjai számára, akik olyan sokat szenvedtek a náci üldöztetés alatt”. A főrabbi köszönetét fejezte ki a Pápának, hogy zsidó gyermekek ezreit rejtegették katolikus intézetekben, és arra kérte XII. Piuszt, hogy szolgáltassák vissza a gyermekeket a zsidó közösségnek. Isaac Herzog levelében hangsúlyozta, hogy XII. Piusz az antiszemitizmus kiküszöbölésén fáradozott, majd ezzel a fohásszal zárta levelét: „Bárcsak Isten akaratából a történelem emlékezne rá, hogy népünk életének e sötét fejezetében Őszentsége meggyújtotta számunkra a remény fényét”.

XII. Piusz szívén viselte a zsidó gyermekek sorsát, és még 1946 márciusában utasította az illetékes Szent Offíciumot az ügy tanulmányozására. A francia helyi egyház, az akkori apostoli nuncius, a későbbi XXIII. János pápa, Angelo Roncalli vezetésével a legtöbb zsidó gyermeket visszajuttatta a Holokausztot túlélt hozzátartozóikhoz. A háború alatt a papok és a szerzetesek arra kaptak utasítást a Szentszéktől és a püspököktől, hogy ne kereszteljék meg ezeket a gyermekeket. A keresztség ugyanis feltételezi a szentségben részesülő személy, vagy helyette szülei beleegyezését.

Az ügy azért került ismételten napirendre, mert a Corriere della Sera december 28-án közölt cikke szerint egy 1946-os vatikáni dokumentumban a Szent Offícium, arra szólította fel az érdekelteket, hogy akadályozzák meg a megkeresztelt zsidó gyermekek családjukhoz való visszatérését.

Alapos kutatások után azonban kiderült, hogy az eredeti dokumentum, amelyen világosan kivehető a franciaországi apostoli nunciatúra bélyegzője, a francia helyi egyház országos központi levéltárában található, és éppen ellenkező utasításokat tartalmaz.