A kongói karmeliták segítséget kérnek

Éppen hetven esztendeje, hogy 1934-ben – XI. Piusz pápa Rerum Ecclesiae kezdetű enciklikáján felbuzdulva – a sarutlan karmelita nővérek megnyitották első kolostorukat az akkor belga fennhatóság alatt lévő Kongóban, a mai Kananga városában. A kezdet igen nehéz volt, hisz számos kérdés felmerült: alkalmas-e a trópusi éghajlat a kontemplatív, meditatív életvitelre? Mennyiben lehet alkalmazkodni a helyi szokásokhoz? A helyiek képesek-e beilleszkedni a karmel rendjébe? A megoldást végül az jelentette,hogy a kongói kolostorban egy olyan rendszabályt kezdtek el alkalmazni, amely a XIII. században, a Közel-Keleten keletkezett, s alkalmas volt a trópusi éghajlaton való kontemplatív életre. Idővel számos helybeli lépett be a kolostorba. Így 1952-ben megalapították Ruanda későbbi fővárosában, Kigaliban kolostorukat, majd innen indulva egy újabb kolostor született a későbbi kongói fővárosban, Kinshasaban. Ma az anya-kolostorban, Kanangában 14 nővér él – mindannyian helybeliek.

A letelepedés hetvenedik évfordulója alkalmából közleményt tettek közzé. Ebben először hálát adnak Istennek gazdag kegyelméért, amellyel megengedte, hogy a rend megtelepedjék Kongóban, s segítette a szerzeteseket újabb és újabb hivatásokkal. Az évforduló idején ünnepelte egy nővér fogadalomtétele arany-jubileumát, két fiatal nővér pedig örökfogadalmat tett.

Az üzenet kéréssel zárul: a nővérek arra kérik a külföldi, nyugat-európai katolikusokat, hogy siessenek segítségükre. Egyfelől olyan fiatalokat hívnak, akik szívesen vállalkoznának az elmélkedő életformára a távoli Afrikában, másfelől pedig minden hívő anyagi segítségét kérik, hogy megélhetésüket biztosíthassák.