A Szentatya karácsonyi beszéde a Római Kúria tagjaihoz

Kedden délelőtt 11 órakor II. János Pál pápa kihallgatáson fogadta a Római Kúria tagjait, - bíborosokat, érsekeket, püspököket - hogy kölcsönösen kifejezzék egymásnak a karácsonyi jókívánságokat. A hagyományos év végi találkozó alkalmából mondott beszédében a Szentatya az egyház és az emberi nem egységének mielőbbi megvalósulását sürgette.

A közelgő karácsonyi ünnepek minden évben a béke érzését ébresztik fel az emberekben, Jézus születése olyan esemény, amely megérinti a szíveket: az örök Ige emberré lett és „köztünk élt”. Az elkövetkező napok liturgiája több ízben is emlékeztet hitünknek erre az alapvető igazságra: „Christus natus est nobis, venite , adoremus” – mondta beszédében a Pápa.

Péter utódának ez a mai találkozója a Római Kúrián dolgozó munkatársaival, már ebbe a karácsonyi hangulatba illeszkedik bele. A Pápa megköszönte mindnyájuknak, hogy személyét szeretettel veszik körül. Az évek múlásával ugyanis egyre nagyobb szüksége van Isten és az emberek segítségére. Köszönetét fejezte ki, hogy szüntelenül „összhangban” működnek vele együtt az egyetemes egyház szolgálatában, mindenki eleget téve a rábízott feladatnak.

A Szentatya külön kifejezte háláját Joseph Ratzinger Bíboros Dékánnak, a Hittani Kongregáció prefektusának, hogy tolmácsolta a Római Kúria tagjainak közös jókívánságait Szent Karácsony ünnepére és az új évre, majd ő is személyesen viszonozta azokat.

A jászolban fekvő isteni Gyermek, akit imádunk, Emmánuel, vagyis a velünk levő Isten, aki valóban jelen van az Oltáriszentségben. A csodálatos cserekapcsolat I sten és ember között, a „ mirabile commercium ”, Betlehemben valósul meg és szüntelenül létrejön az Eucharisztia szentségében, amely ezért az élet és az egyház szentségének forrásává válik.

Szavak nélkül állunk egy ilyen hatalmas ajándék és titok előtt! „ Adoro te devote ” – ismételjük Karácsonykor, miközben a barlang félhomályában már megsejtjük a Kereszt drámáját, és Krisztus Húsvétjának ragyogó győzelmét.

Az Isten emberré lett Fiától – a Népek világosságától – Lumen gentium – az Egyház azt a magasrendű küldetést kapta, hogy legyen „jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének”, mondta a Pápa, majd a következő szavakkal fordult a római Kúria tagjaihoz:

Kedves Testvéreim! Egyre inkább ébredjünk tudatára annak, h ogy az Istennel való szeretetközösség és a minden ember közötti egység – a hívektől kiindulva – elsődleges elkötelezettségünk.

„Ut unum sint!” Hogy egyek legyenek! Vajon nem ez a szívből jövő ima, amelyet Krisztus az Atyához intézett megváltó kínszenvedése előestéjén? Sürgető szükség van a keresztények közötti teljes szeretetközösség helyre állítására. Az Eucharisztikus Év megünneplésének egyik célja, hogy még élőbbé tegye ezt az egység utáni vágyakozást, felmutatva az egység egyetlen és kimeríthetetlen forrását, aki maga Krisztus. Habozás nélkül kell tovább haladnunk az egység útján, amelynek a II. Vatikáni Zsinat gondviselésszerűen nagy lendületet adott. Éppen 40 évvel ezelőtt, 1964. november 21-én tették közzé a Lumen gentium k. dogmatikai konstitúciót az Egyházról, továbbá a Keleti Katolikus Egyházakról szóló Orientalium Ecclesiarum , valamint az ökumenizmusról szóló Unitatis redintegratio k. dekrétumokat.

Adjunk hálát Istennek azért, hogy különféle szinteken, az ökumenikus erőfeszítések tovább erősödne k, hála a szüntelen kapcsolattartásnak, a találkozóknak és kezdeményezéseknek a különféle ortodox és protestáns egyházakhoz és egyházi közösségekhez tartozó testvéreinkkel.

Ezen a téren különösen jelentősek azok a látogatások, amelyeket ebben az évben kaptam magas rangú képviselőiktől – mondta a Szentatya, utalva először a finnországi ökumenikus küldöttség látogatására. Ezután felidézte I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka júniusi, Szent Péter és Pál apostolok ünnepe alkalmából tett vatikáni látogatását, majd emlékeztetett rá, hogy alig egy hónappal ezelőtt, ismét vendégül láthatta a pátriárkát, nazianzi Szent Gergely és Aranyszájú Szent János ereklyéinek átadása alkalmából. A Pápa annak a reményének adott még hangot, hogy a kazanyi Istenanya ikon visszaté rése Oroszországba, szintén hozzájárul a Krisztus tanítványok egységének meggyorsításához.

Az Egyház egysége és az emberiség egysége! – folytatta beszédét a Szentatya. Ezt az egység utáni vágyat olvasom le a különféle életkorú zarándokok arcáról. Ezt éreztem a svájci ifjúsági találkozón, Bernben, és az Olasz Katolikus Akció loretói összejövetelén. Ki tudná ezt a szeretetközösségre irányuló vágyat kielégíteni, ha nem Krisztus?

Nagy felelősség hárul a hívekre, különösen az új nemzedékekkel szemben, amelyeknek változtatás nélkül át kell adni a keresztény örökséget. Ezért a Pápa számos alkalommal – különösen lourdes-i zarándoklata során – arra buzdította az európai katolikusokat, hogy maradjanak hűségesek Krisztushoz. Ugyanis a szívekben kell táplálni Európa keresztény gyökereit, amelyektől nem kis mértékben függ a földrész és az egész világ szolidáris és igazságos jövője. A Szentatya megismételte a közelgő béke világnapra írt üzenetének mottóját: „ Ne engedd, hogy győzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jó val”.

Adoro te devote! Az egyház és az emberiség elvárásait és reményeit összegyűjtve, fordítsuk ismét tekintetünket a közelgő Karácsony felé.

Szívünk nem fél a nehézségektől, mert bízik Tebenned, Betlehemi Gyermek, aki szeretetből jössz el közénk. Add m eg, hogy mindenütt elismerjenek és befogadjanak Téged, mint az ember Megváltóját és a béke Fejedelmét! – mondta végül a Római Kúria tagjaihoz intézett karácsonyi beszédében a Szentatya, majd mindannyiukra áldását adta.