2004-12-20 17:18:13

Politizálhat-e az egyház? - P. Szabó Ferenc jezsuita jegyzete


Most hallgassák meg P. Szabó Ferenc

jezsuita rádiójegyzetét Politizálhat-e az egyház? címmel! RealAudioMP3

Az elmúlt hetekben valóságos kultúrharc alakult ki Magyarországon, amint egy katolikus újságíró rámutatott az egyházi iskolák állami finanszírozása körüli vitákról írva. A sajtó egyházellenes megnyilatkozásait figyelve könnyen megállapíthatjuk, hogy tények helyett ideológia érvényesül, hogy a 2005-ös költségvetési tervezet alátámasztásakor a minisztérium manipulálja a nyilvánosság előtt a számadatokat, és a szoclib. pártkormány kijátssza az 1990/IV-es törvényt a lelkiismereti és vallásszabadságról, megsérti az 1997-es vatikáni-magyar megállapodást.

Nemcsak az iskolaügyben, hanem a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazás körüli csatározásban is gyakran hallottuk és olvastuk az ilyen kijelentéseket: „Az egyház nem politizálhat”, a Magyar Püspöki Kar – Titkársága révén – illetéktelenül avatkozott bele a politikába stb. Egy volt miniszterelnök pár évvel ezelőtt kijelentette: „A zsinat tanítása szerint az egyház, egyháziak politizálása tilos.” Most pedig, december 18-án vatikáni látogatásáról nyilatkozva Gyurcsány Ferenc miniszter­elnök elmondta a magyar újságíróknak, hogy a beszámolójában kitért a magyar katolikus egyház közéleti szerepére. A Magyar Távirati Iroda híradása szerint Angelo Sodano bíboros államtitkárral folytatott megbeszélésén főleg erre a kérdésre koncentráltak, tehát „miként értékelhető az az aktív közéleti szerep, amely sokak­ban kétséget ébreszt, helyes-e, ha azokban a kérdésekben nyílt és egyértelmű ál­lásfoglalást tesz közzé a magyar katolikus egyház püspöki kara, illetve ezt helyenként aggodalomra okot adóan képviselik. Amely kérdések egyébként a pártpolitika tárgykörébe tartoznak, vagy messze túlterjeszkednek ezek a kérdések a hit szabad megvallásának és a vallásszabadság gyakorlásának tárgykörén.” Így Gyurcsány Ferenc közlése az MTI híradása szerint.

Most röviden összefoglalom a zsinat és a pápák tanítását e kérdésről. Ha az egyházat támadó pártideológusok forgatnák a zsinat doku­mentumait és ismernék az egyház szociális tanítását, árnyaltabban fogalmazná­nak. Az egyház több, mint száz éves szociális tanítása – XIII. Leótól II. János Pálig – világosan körülírta a keresztények társadalmi/politikai elkötelezettségét. Világos, hogy az „egyház” nemcsak a hierarchia, hanem minden megkeresztelt ember az egyház tagja. II. János Pál – elődjei tanítását követve – megmagyarázta, hogy az egyház társadalmi tanítása vezérelvekkel, a megítélés kritériumaival, a cselekvés normái­nak ismertetésével segíti a közéleti kérdések jobb megoldását. "E tanítás nem harmadik út a kapitalizmus és a marxista kollektivizmus között (...) hanem minden tekintetben sajátos tanítás. (...) Nem ideológia, hanem teológia, mégpedig az erkölcsteológia területéhez tartozik. Az egyház szociális tanításának előadása és terjesztése evangéliumi küldetés, amely az egyház sajátja.” ( Sollicitudo rei so­cialis , 41). Ugyanebben a körlevélben (31.) a pápa azt is kiemelte, hogy az egyház­nak lelkipásztori kötelessége e szociális tanítás kifejtése és terjesztése. A papjelölteket fel kell készíteni arra, hogy a híveknek irányt tudjanak mutatni közéleti kérdésekben, hangoztatta egy korábbi vatikáni dokumentum. Legújabban pedig a Vatikánban kiadtak egy kompendiumot, az egyház szociális tanításának rendszerezett összefoglalását, ezzel is jelezve a kérdés fontosságát. 2003 elején Ratzinger bíboros is közzétett a pápa jóváhagyásával egy dokumentumot, amelyben bírálja a keresztények növekvő közönyét a politikai kérdésekkel szemben.

Az általános elveket egy-egy ország püspökei a konkrét helyzetre alkalmazzák.

Ezt tették a magyar főpásztorok 1997-es körlevelükben: „ Igazságosabb és testvériesebb világot!” Legutóbb pedig az egyházi iskolák és intézmények körüli viták­ban is joggal nyilatkoztak, hiszen közfeladatokról van szó. Az a tény, hogy az egyház és az állam szétválasztása megtörtént, és mindkettő a saját illetékességi körében önálló, nem jelenti azt, hogy a főpásztorok és a papok nem szólhatnak bele olyan politikát is érintő kérdésekbe, amelyek az egyház evangelizáló küldetéséhez tartoznak. Az a zsinati elv, hogy az egyház nem elegyedik semmilyen politikai közösséggel, és nincs kötve semmilyen politikai rendszerhez; nem jelenti azt, hogy az egyház „semleges” a politikai irányokkal, pártokkal szemben. Ha az egyház szociális tanítása szerint „ugyanaz a hit lehetővé tesz is különböző legitim választásokat ( Octagesima adveniens 50.) – természetesen demokratikus társadalomról, államról van szó – még nem jelenti azt, hogy minden irány, világnézet, párt „közömbös” számára. Meg kell vizsgálni az ideológiákat, a programokat, az ígéreteket és a megvalósításokat, azt, hogy valóban biztosítva van-e a vallásszabadság, az egyház szabad működése, az emberi jogok, a szolidaritás és az igazságosság, a szándékok és az eszközök helyessége, – és az egyház iránymutatása szerint kell megtenni a választásokat. Egyszóval: Az egyház tagjainak és vezetőinek kötelessége a politizálás, ha ezt az evangelizálás megköveteli.

Befejezésül XI. Pius szavait idézem: „A politika a felebaráti szeretet gyakorlásának legkiválóbb módja lehet.”








All the contents on this site are copyrighted ©.