II. János Pál pápa üzenete a 2005. január elsejei Béke-világnapra

„Ne engedd, hogy győzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21).

„Az újév kezdetén ismét a nemzetek felelőseihez és minden jóakaratú férfihez és nőhöz intézem szavaimat, mindazokhoz, akik érzékelik, hogy mily fontos a béke építése a világban. A 2005-ös Világnap témájául Szent Pál Római levelében olvasott felhívást választottam: „Ne engedd, hogy győzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” A rosszat nem lehet rosszal legyőzni. Ha ezt az utat követjük ahelyett, hogy legyőznénk a rosszat, engedjük, hogy a rossz győzzön le bennünket. A világban tomboló testvérgyilkos erőszak drámai látványa, a kimondhatatlan szenvedés és a belőle fakadó igazságtalanság láttán, az egyedüli valóban építő választási lehetőség az, ha „irtózattal” elmenekülünk a rossztól, és a jóhoz ragaszkodunk (vö Róm 12,9).

A béke olyan jótétemény, amelyet a jóval kell elősegítenünk: a béke jótétemény az embereknek, a családoknak, a föld minden nemzetének és az egész emberiségnek. A rossz pokoli köréből egyedül akkor szabadulunk ki, ha elfogadjuk Pál apostol szavait: „Ne engedd, hogy győzzön a rossz, inkább te győzd le jóval a rosszat.”

A rossz, a jó és a szeretet

Az emberiség már a kezetektől megtapasztalta a rossz tragédiáját, próbálta megérteni annak eredetét és okait. A rossz nem névtelen, önmagától működő erő, hanem az emberi szabadságon keresztül fejti ki hatását. A rossznak mindig van arca és neve : azoknak a férfiaknak és nőknek az arca és a neve, akik szabadon rosszat cselekszenek. A rossz végső elemzésben a szeretet követelményéről való tragikus lemondást jelenti. Ezzel szemben az erkölcsi jó a szeretetből fakad, a szeretetben nyilvánul meg és a szeretetre irányul. Ez a megállapítás különös módon világos a keresztény ember számára, aki tudja, hogy a Krisztus misztikus testében való részvétel által kapcsolatba került nemcsak az Úr Jézussal, hanem a testvérekkel is. A keresztény szeretet, melynek lüktető szíve az evangélium által alkotott erkölcsi jó, még az ellenség szeretetére is kiterjed. A világ jelenlegi helyzetét szemlélve könnyű észrevenni a rossz társadalmi és politikai megnyilvánulásainak elharapódzását. Ezek: a zavargások, az anarchia, a háború, az igazságtalanság, a mások elleni erőszak és mások megsemmisítése. A jó és a rossz ellentétes szólításai közepette az emberi családnak égető szüksége van az erkölcsi értékek közös örökségére , amelyet magától Istentől kaptunk ajándékba. A morális törvény alapelve, amelyre az egyház számtalan figyelmeztet és amelyre 10 évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek közgyűléséhez szólva, a Pápa is emlékeztetett, elkötelezettséget jelent arra, hogy mindekor és felelősségteljesen mindenki azért fáradozzon, hogy az egyes emberek és egész népek élete tiszteletben és védelemben részesüljön. Ennek jegyében erőteljesen elítélendő mindaz a társadalmi és politikai jellegű rossz, amely a világban tombol, különösképpen pedig az, amelyet az erőszak kirobbanása okoz. Ebben az összefüggésben a Pápa gondolatban a szeretett afrikai kontinens felé tekint, ahol emberi életek millióit követelő örökös konfliktusok dúlnak. Miként feledkezhetnénk meg a veszélyes palesztinai helyzetről , Jézus szülőföldjéről, ahol nem képesek, igazságban és igazságosságban, összefűzni az egyetértésnek a konfliktusok által széttépett szálai és amelyek aggasztó módon naponta újraképződnek a merényletek és a bosszúállás miatt. És mit mondjunk a terrorizmus erőszakának tragikus jelenségéről és a tovább tartó iraki drámáról?

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az erőszak elfogadhatatlan rossz , amely nem fogja megoldani a problémákat. Az erőszak hazugság, az erőszak ellentétes a hitünk és emberségünk igazságával. Az erőszak elpusztítja azt, amiről azt állítja, hogy védelmez, azaz a méltóságot, az életet és az emberi szabadságot. Ezért tehát elengedhetetlenül fontos a lelkiismeretek alakítására vonatkozó nagy nevelői munka, főként az új nemzedéké, hogy nyitottá váljon a teljes és szolidáris humanizmusra, amelyet az egyház mutat és remél. Csak ez lehet az alapja olyan társadalmi, gazdasági és politikai rendnek, amely elismeri minden személy méltóságát, szabadságát és alapvető jogait.

A béke jótéteménye és a közjó

A béke előmozdítása terén különös figyelmet kell szentelnünk a közjó kérdésének és vele járó társa dalmi és politikai következményeknek. Amikor ugyanis minden szinten a köz javát munkáljuk, akkor a békét munkájuk. Az ember nem mondhat le társadalmi természetéről, arról, hogy valakivel és valakiért létezik. Az emberi társadalom minden tagja: a családok, a csoportok, a társulatok, a városok, az államok a népek és a nemzetek közösségei, valamilyen módon részt vesznek a közjó iránti elkötelezettségben. Ez a felelősség főként a politikai hatalmat terheli. Mivel a béke java szorosan kapcsolódik a népek fejlődé séhez, számolnunk kell a föld javai használatának etikai vonatkozásaival . Az emberi családhoz tartozás minden embert felruház egyfajta világpolgársággal és ezzel jogok és kötelességek címzettjévé válik, mivel minden embert összeköt az azonos eredet és fels őbb rendeltetés. A béke java nem választható el a tudományos ismeretekből és a technológiai fejlődésből származó új javaktól , amelyeket az emberek elsődleges szükségletének szolgálatába kell állítani. A béke javát jobban garantálja az, ha a nemzetközi közösség nagyobb felelősségérzetet tanúsít aziránt, amit publikus, nyilvános javakként szoktak megnevezni, azaz azokat a javakat, amelyeket minden polgár automatikusan élvez, mint pl. a jogrend, a védelmi rendszer, az út és vasúthálózat. A globalizáció jelenségében érdekelt mai világban, egyre több az a nyilvános jó, amelyek globális jelleget öltenek, melynek következében napról napra növekednek a közös érdekek. Elég ha itt szegénység és a légköri elleni küzdelemre gondolunk vagy a béke és a biztonság keresésére. A nemzetközi közösségnek tehát egyre több jogi egyezményre van szüksége a nyilvános javak élvezésének szabályozására és ebben az igazságosság és a szolidaritás követelményeinek kell érvényesülnie. A javak egyetemes rendeltetésének alapelve segítséget ad szegénység kihívása és a szegény országok külföldi eladósodása területén. Amint már VI. Pál pápa is leszögezte és II. János Pál is többször hangsúlyozta, az egyedüli valóban hatékony mód a drámai szegénységgel küzdő államok számára az, ha hozzáférhető feltételek mellett külföldi finanszírozáshoz jutnak, a méltányosság szerint szabályozott nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok keretében. Morális és gazdasági mozgósítás szükséges a szegény országok érdekében történt megegyezések betartása területén, vagy az újratárgyalásra, ha azok túlságos terhet jelentenének egyes országok számára. Az üzenet ismételten kitért az afrikai földrész drámájára , a szolidaritás új formáit sürgetve, emlékeztetve arra is, hogy továbbra is nyitott kérdés az afrikai országok súlyos külföldi eladósodása .

A rossz egyetemessége és a keresztény remény

A világot nyomasztó számtalan drámával szemben a keresztények alázatos bizalommal megvallják, hogy egyedül Isten teszi képessé az embert és a népeket arra, hogy legyőzzék a rosszat és rátaláljanak a jó útjaira. Krisztus halálával és feltámadásával nagy váltságdíj árán váltott meg bennünket és mindenki számára elnyerte az üdvösséget. Az Ő segítségével tehát mindenki számára lehetséges, hogy a jóval legyőzze a rosszat. Bár a személyes és társadalmi bűnök befolyásolják az emberi cselekvést, a keresztény emberben élő remény mindig új lendületet ad az igazságosság és a béke melletti elkötelezettségre és a bizalomra, hogy lehetséges jobb világot építeni . Amikor a jó legyőzi a rosszat, akkor a szeretet győz és ahol szeretet van, ott béke uralkodik. Ebben az Eucharisztiának szentelt évben az egyház gyermekei a szeretet nagy szentségében találják meg az egység forrását, a Megváltó Jézussal és Általa minden emberrel. Krisztus halálának és feltámadásának erejében, amely szentségileg jelenvalóvá válik minden alkalommal, amikor az eucharisztiát ünnepeljük, megmenekültünk a rossztól és képesek vagyunk arra, hogy a jót cselekedjük.