Negyven
éve jelent meg a
"Lumen gentium"

Negyven évvel ezelőtt, 1964. november 21-én tették közzé a Lumen gentium k. dogmatikai konstitúciót, amely a II. vatikáni zsinat kulcsfontosságú dokumentuma, a Szentatya szavaival „mérföld kő” az egyházföldi zarándokútján.

Az okmány bevezetőjében olvassuk, hogy a dogmatikus konstitúció kettős jelentéssel rendelkezik. Egyrészt azt jelzi, hogy a benne foglalt tanításokat a katolikus hívek lelkiismeretben kötelesek elfogadni. Másrészt a „dogmatikus” elnevezés arra utal, hogy az Egyház legbensőbb lényegének és egyetemes küldetésének a meghatározása, tisztázása az irányadó.

Angelo Amato érsek, a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta, hogy a dogmatikai konstitúció számos új elemet tartalmaz. Az egyházsaját önazonosságát elemzi benne, kiindulva abból a misztériumból, hogy az egyház Krisztus teste és jegyese. Rámutat Isten népe és a keresztények általános papsága közötti összefüggésre: „A hívők általános papsága és a szolgálati, hierarchikus papság – jóllehet nemcsak fokozatilag, hanem lényegileg különböznek egymástól – egymásra vannak rendelve, mert mindegyik a maga sajátos módján Krisztus egy papságából részesedik”.

A Lumen gentium k. dokumentum továbbá hangsúlyozza a püspöki kollegialitást, a főpásztorok Péter utódával való egységét, leszögezi az ökumenikus párbeszéd fontosságát, minden megkereszteltet figyelmeztet az életszentségre szóló egyetemes elhivatottságára, dicsőíti az Istennek szentelt élet magasztos mivoltát, rámutat a zarándok egyház eszkatológikus jellegére, a mennyei egyházzal való egységére.

A konstitúció utolsó fejezete jelentős újdonságot tartalmaz: összefoglalja a Szűzanya üdvtörténetben való szerepéről, anyai közvetítéséről szóló teológiai tanítást. „Mária alárendelt szerepét az egyház kétkedés nélkül vallja, szüntelenül tapasztalja és a hívők szívének ajánlja, hogy ennek az anyai oltalomnak támogatásával bensőségesebben ragaszkodjanak a Közvetítőhöz és Üdvözítőhöz”. A konstitúció foglalkozik a Boldogságos Szűz tiszteletének lényegével és alapjával is. A Lumen gentiumnak ez a fejezete a zsinat utáni mariológia megújulásának, valamint rendkívüli teológiai, lelkipásztori és spirituális fejlődésének forrásává vált.

A dokumentum egyik fő érdeme, hogy pontosan meghatározta a világi hívők egyházban betöltött szerepét, előmozdította számos mozgalom születését, különösen a fiatalok körében.

Két fontos területen még ma is megvalósításra vár a zsinati dokumentum tanítása – folytatta nyilatkozatában Angelo Amato érsek, a Hittani Kongregáció titkára: az egyik az egyház missziós küldetése, az evangelizálás, amelyre égető szükség van világszerte. A második pedig az Anyaszentegyház iránti szeretet, a tanításához való hűséges engedelmesség. Sentire cum Ecclesia – agere in Ecclesia et pro Ecclesia – vagyis érezzünk együtt az egyházzal, cselekedjünk az egyházban és az egyházért, aki Anyánk és Tanítómesterünk.