Péreli Zsuzsa gobelin-kiállítása Rómában

November 11-én a római Magyar Akadémián Péreli Zsuzsa gobelin-képeit bemutató rendkívüli kiállítást nyílt. A megnyitó beszédet Csorba Csilla, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum igazgató-helyettese mondta. A megnyitót, amelyen jelen volt Ternyák Csaba érsek és Erdődy Gábor szentszéki nagykövet, a Muzsikás együttes kíséretével Sebestyén Márta éneke tette ünnepélyessé. A művész méltatása során a rendező Csorba Csilla megjegyezte, hogy Olaszországban , ahol a reneszánsz paloták falait Raffaello és Mantegna műveit másoló fali szőttesek díszítették, nehéz újat mondani ebben a képzőművészeti műfajban. De Péreli Zsuzsának ez sikerült. A gobelin (goblein) szövése fegyelmet, szaktudást, különleges érzékenységet, kultúrát követel, de ugyanakkor valamilyen templomi áhítatot sugároz.

Péreli Zsuzsa sok más textilművésszel ellentétben, a nagy szövőszék előtt ülve, saját kezével szövi gyakran több méter nagyságú gobelin-képeit. A selyem, vagy gyapjúszálakat színek szerint válogatja, mintha képet festene, a kész művet be is keretezi, bordűrjei külön tanulmányt érdemelnének. Ötletei ezerfélék. Az aranyszállal átszőtt gyönyörű Mária ikonok, a Tahi Madonna, a szürke panelházak városa fölött lebegő „Szegény Angyal”, akinek ruháját kopott fillérek borítják. Archaizáló képeinek „modelljei” parasztszobák falain függő elsárgult fényképek voltak. A barna, vagy szürke tónusú gobelinekről a már régen elporladt egyszerű emberek néznek ránk és idézik fel a múltat. A képek széleit virágok, levelek, színes szalagok díszítik, a szecesszió egykori divatja szerint.

Péreli Zsuzsa egy teljes évig dolgozott a kiállítás egyik legszebb darabja, a nagyméretű Himnusz című fali szőnyegen. A kék színű magasztos bazilika-formájú mennybolt felé hosszú köves út vezet, amelynek végén sejtelmes ragyogás vonzza a nézőt. A kép alsó részén középkori vár, a domboldalon legelésző bárányok és a kis falu fölé magasló templomtorony jelzi a „földi” életet.

Péreli Zsuzsa minden gobelinjét az égi és a földi valóság együttes jelenléte jellemzi: a fák lombjai közé rejtett alacsony parasztházak fölé tornyosuló felhőkben az őrangyal arca jelenik meg.

De ugyanígy, a - Fehér fény,- Az égi parton, - Az ég küszöbén, - A Medjugorjei üdvözlet,- című kárpitok mind a transzcendens iránti vonzódást tükrözik.