Általános pápai kihallgatás november 10-én

A hívek nagy számára és a zuhogó esőre való tekintettel szerdán délelőtt II. János Pál Pápa két helyszínen tartotta meg az általános kihallgatást: a 13 ezer zarándok egy részét a Szent Péter-bazilikában köszöntötte, a többi hívővel a VI. Pál-csarnokban találkozott.

II. János Pál pápa a kihallgatás alkalmával folytatta katekézisét a vesperás liturgiájáról. A 61. zsoltárról elmélkedett, amelynek tanítása az, hogy csak Istenben találhatjuk meg a békét.„Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön.. Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg.”

A zsoltárszembe állít egymással két fajta bizalmat. Két alapvető választásról van szó, az egyik a jót, a másik a rosszat képviseli, a belőlük fakadó, egymással ellentétes erkölcsi magatartással együtt. Mindenekelőtt létezik az Istenbevetett bizalom, amelyet a zsoltáros a fohász elejéna szilárd talajra épülő biztonság képeivelábrázol. A hívő csak Istentől várja üdvösségét és dicsőségét, az Úr jelent számára menedéket ellenségeivel szemben, akik megpróbálják megtörni hitét.

Ezzel szemben van egy másik fajta bizalom, amely a bálványok felé fordul. A biztonságot és állandóságot az erőszakban, a rablásban, a gazdagságban keresi. Egyértelmű tehát a zsoltáros felhívása: „Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá!”

A zsoltáros a bálványimádás három fajtáját nevezi meg és ítéli el, mivel ellenkezik az emberi méltósággal és a társadalmi együttélés szabályaival.

Az első hamis isten az erőszak, amelyhez sajnos az emberiségvérrel áztatott napjainkban ma is folyamodik. Ehhez a bálványhoz kapcsolódik a háborúk, elnyomások, mások eltiprásának, kínzásának, meggyilkolásának hosszú sora, amely az elkövetőkben nem ébreszt semmiféle lelkiismeret furdalást.

A második hamis isten a tolvajlás, amely a zsarolás, a társadalmi igazságtalanság, az uzsora, a politikai és gazdasági korrupció jelenségében nyilvánul meg. Túl sok ember abban a tévhitben ringatja magát, hogy ezekkel a módszerekkel kielégítheti saját kapzsiságát.

Végül a harmadik bálvány a gazdagság, amelyhez az „ember szíve tapad”, azzal a csalóka reménnyel együtt, hogy a pénz által megmenekülhetünk a haláltól és biztosíthatjuk magunknak a hatalmat és a vele járó kiváltságokat.

Ezzel az ördögi triásszal élve, az ember elfelejti, hogy a bálványok üres pótszerek, amelyek ráadásul károsak is. Amikor az ember a dolgokban és saját magában bízik, figyelmen kívül hagyja,hogy léte pusztán egy „fuvallat”, „az emberek fiai csalfák”, sőt, ha mérlegre teszik őket, még a fuvallatnál is könnyebbnek bizonyulnak.

Ha jobban tudatára ébrednénk esendőségünknek, teremtményi mivoltunk korlátainak, nem választanánk a bálványokba helyezett bizalom útját, nem rendeznénk be életünket a törékeny és szertefoszló álértékek skálája szerint – mutatott rá katekézisében II. János Pál pápa. Ehelyett inkább a másik bizalom felé fordulnánk, amelynek középpontjában az Úr áll, aki az örökkévalóság és a békeforrása. Egyedül az övé a hatalom, ő a kegyelem forrása, csak ő az igazságosság művelője, aki mindenkinek tettei szerint fizet meg.

A II. Vatikáni zsinat a 61. zsoltár felhívását, - ne tapadjon szívetek a földi javakhoz – a papokra alkalmazta. A Presbyterorum ordinis k. zsinati dekrétum, amelynek témája a papi élet és szolgálat, a következőt tanítja:„A papok tehát kerüljenek minden kapzsiságot, ne engedjék, hogy a szívük a vagyonhoz tapadjon, és a kereskedésnek még a látszatától is komolyan tartózkodjanak.”

A felhívás, hogy utasítsuk el a bálványokba vetett bizalmat,és válasszuk az Istenhez vezető utat, mindenkire vonatkozik. Legyen vezércsillagunk mindennapi életünkben, erkölcsi döntéseinkben. Nehéz útról van szó, amely megpróbáltatásokkal jár, de végig kíséri az Istenbe vetett bizalom. Az egyházatyák a 61. zsoltár szerzőjében Krisztus előképét látták, és a kezdeti fohászt Krisztus ajkára adták, aki maradéktalanul Istenbevetette bizalmát – mondta a Szentatya, majd katekézisét Szent Ambrus gondolatával zárta. Az egyháztanítóa zsoltárhoz fűzött kommentárjában többek között ezeket írta:„Jézus, amikor magára vette emberi mivoltunkat, magára vállalta az engedelmességet is, hogy legyőzze a bűngyökerét, és átadja nekünk az isteni törvények iránti engedelmességet.”

Katekézise felolvasása után a Pápa anyanyelvükön köszöntötte az olasz, francia, spanyol, lengyel, litván, szlovák és horvát híveket, míg az angol és német ajkú zarándokokat a Szent Péter-bazilikában üdvözölte. Honfitársaihoz szólva II. János Pál Pápa emlékeztetett rá, hogy november 11-én, csütörtökön ünneplik Lengyelország függetlenségének napját. „Adjunk hálát az Úrnak a haza szabadságáért – mondta a Pápa –, hogy ez a különleges kegyelem, melyet apáink és anyáink vére árán nyertünk el, gyümölcsözzék hazánkban minden egyes ember szorgalmas kötelességteljesítése, a kölcsönös megértés és a közjó iránti odaadó munka által.” A Pápa végül az Isteni Gondviselés áldását kérte Lengyelországra.

Amegszokottól eltérő produkcióra is sor került a VI.Pál-teremben: a Soleil Cirkusz ötartista művésze szórakoztatta a Szentatyát, tarka öltözetükkel színesítve a kihallgatást. A Pápa láthatóan értékelte előadásukat, kezet fogott velük és megáldotta őket. A pápai áldás után a hívek gyűrűcsókra járultak a Szentatya elé, ezalatt egy horvát zenekar játéka emelte az ünnepi hangulatot.