2004-10-29 17:58:34

Elöljárni a szeretetben


RealAudioMP3 Hallgassák meg Dolhai Lajos atya könyvismertetését

Elöljárni a szeretetben

A felsőoktatási törvény szerint a főiskolák tanárai kötelesek tudományos kutatói tevékenységet folytatni és rendszeresen publikálni. Nyilvánvaló, hogy ez az elvárás vonatkozik az egyházi oktatókra is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a hittudományi főiskolák is igyekeznek megfelelni ennek a követelménynek.

Ennek kézzelfogható jele az a kis kötet, amit a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Gyakorlati Teológiai Tanszékének tanárai adtak kiPákozdi Istvántanszékvezető szerkesztésében(Elöljárni a szeretetben, Sapientia füzetek 3, Vigilia Kiadó 2004, 119 oldal). A cím Antióchiai Szent Ignác nevére és jellegzetes kifejezésére emlékeztet: „a püspök a szeretetközösség elöljárója”. Ez a könyv és minden tanulmánya közvetve vagy közvetlenül arról szól, hogy az Egyház, a szeretetközösségvezetői és tagjai mit tehetnek azért, hogy ők is „elöljárók” legyenek a szeretetben.

A gyakorlati teológia nyolc tanára (egyházmegyés papok, szerzetesek és világiak) saját előadásaikhoz kapcsolódóan egy-egy tanulmánnyal ajándékozzák meg hallgatóikat és a könyv olvasóit. A bevezetőből megtudjuk, hogy a szerzők „olyan témákról írnak, amelyek idő hiányában kimaradnak a hivatalos órák keretében elhangzó előadásokból, viszont érdeklődésre tartanak számot mind a hallgatók mind a könyv olvasói részéről”. A cikkek témái is figyelemreméltók, mert sokszínűségükkel arra utalnak, hogy a II. Vatikáni zsinatot követően a gyakorlati teológia teljesen megújult. Manapság a gyakorlati teológia már nem azonos a pasztorálissal, a lelkipásztorkodás tannal. A teológiának ehhez az ágához hozzatartoznak mindazok a tárgyak (liturgika, kateketika, valláspedagógia, valláspszichológia, a lelkiélet teológiája) amelyek az egyház életével és legfőbb életmegnyilvánulásaival foglalkoznak.

A kiadvány korszerűségére utal az is, hogy a lelkipásztorkodástan viszonylag új területére a lelkipásztori pszichológiára is felhívja az olvasók figyelmét.Egri László „A segítő beszélgetés, mint pasztorális eszköz” című tanulmánya által. A lelkipásztori pszichológia a lélektan azon ága, amely a lelkipásztori helyzetekben végmenő pszichikai folyamatokat tanulmányozza. Módszere tehát nem deduktív, hanem induktív, azaz megfigyelésen alapszik. Nyilvánvaló, hogy a tanácsadás, a lelkivezetés és a gyóntatás is a „segítő beszélgetés” kategóriájába tartozik.

Papokés világiak egyformán haszonnal olvashatják ezt a formai és tartalmi szempontból is igényes, zsebformátumú könyvecskét. Valószínű, hogy papjaink szívesen fogják elolvasniTomka Ferenc„Hogyan kezdjünk hozzá egy plébánia megújításához” című tanulmányát, amelyet a szerző saját tapasztalatai alapján foglalt össze. Minden katolikus hívő számára tanulságos olvasmányÁment Lukácsmiseénekeink formai gazdaságáról szóló cikke. Egészen sajátos mű a tanszékvezető-szerkesztő tanulmánya, amely egy 19. századi szertartáskönyvben található rézkarcokon keresztül mutatja be a II. Vatikáni zsinat előtti, püspök által végzett szertartásokat. Sajátos módszere arra emlékeztet bennünket, hogy az egyház hitének megismerése szempontjából fontos szenthagyomány nem azonos az egyházatyák írásaival. A szenthagyományhoz tartoznak az egyház életének tárgyi emlékei (katakombák, festmények) is, amelyek legtöbbször az egyház liturgikus életéhez kapcsolódnak.

Lelki életi tanulmányokat is találhatunk a könyvben, figyelemreméltó, hogy a spirituális teológiát nem mint a „kiválasztott kevesek” útját tárgyalják.Kállay Emil és Brückner Ákosrámutatnak arra, hogy azok a különleges hivatások, amelyek az Egyház közösségén belül egyeseket a szerzetesség vagy a papság életformájára késztetnek, a lelkiéletből forrásoznak. Köszönet a szerzőknek és a Főiskolának egyaránt!

Dolhai Lajos atya








All the contents on this site are copyrighted ©.