Tanúságtétel a papok máltai világtalálkozóján

Pénteken ért véget a papok 5 napos világtalálkozója, amelyre 1300 pap, bíboros, püspök érkezett Málta szigetére a világ 90 országából. A Papi Kongregáció által egybehívott értekezlet résztvevőit pénteken video-üzenetben köszöntötte a Szentatya. A lelki jellegű találkozó során számos tanúságtétel hangzott el arról, hogy mit jelent ma papnak lenni, az értekezletre választott jelszó szellemében: „A szent papok másokat is megszentelnek, szentek kovácsaivá, formálóivá válnak a harmadik évezred számára.”

Az indiai Ivan Dias bíboros, Bombay érseke október 21-én elhangzott szentbeszédében arra emlékeztette paptestvéreit, hogy az egyház történetében számos olyan ismert szent van, aki együttműködött Istennel azért,hogy mások szentté váljanak. Konkrét példaként említette Szent Ambrust, aki nagy hatással volt Szent Ágostonra, valamint az Ars-i plébánosra és Pio atyára. Természetesen nem csak azokról van szó, akiket az egyház hivatalosan szentté avat, hanem minden keresztényről, hiszen mindenki meghívást kapott az életszentségre. Számtalan olyan szülőt ismerünk, aki a hétköznapok során teljes névtelenségben szorgoskodik családja lelki és anyagi javára, fiatalokat, akik feltartóztatják a mai világ erkölcstelen értékeinek terjedését, papokat, akik alázattal és önzetlenül terjesztik Isten szavát. Isten bárkit kiválaszthat eszközéül, még a bűnösöket is, hogy szenteket neveljen maga körül. „Ám, mi papként, Isten kiváltságos munkatársai vagyunk, mert szent eszközökkel vagyunk felvértezve, mint pl. a szentségek, Isten szava, lelki, nevelői, társadalmi funkciót töltünk be – mondta Ivan Dias bíboros. Isten, az isteni kovács a szeretet izzó üllőjében kovácsol szenteket, és az üllő olykor keresztté válik, mert Jézus tőlünk papoktól, akikre nyáját rábízta nem megkopott, hanem rendkívüli szeretetet kér tőlünk. Amikor pedig a szeretet üllője keresztté lesz, a történelem tanúsága szerint szentek sokasága formálódik.

Ivan Dias bíboros végül arra szólította fel a Málta szigetén lelki találkozójukat tartó papokat, hogy gondolatban elevenítsék fel szentelésük pillanatát, azt az ünnepélyes mozzanatot, amikor Péterhez hasonlóan megvallották Jézusnak lelkesedésüket, szeretetüket és készségüket, hogy életük folyamán mások megszentelését szolgálják.