Bruxelles-ben növekszik a türelmetlenség a katolikusokkal szemben

A római székhelyű Zenit katolikus hírügynökség október 15-én interjút készített a Giorgio Salina olasz európai parlamenti képviselővel, a Keresztények Európáért társulat alelnökével. A beszélgetésre Rocco Buttiglione, olasz politikus, az UDC a keresztény demokraták egységpártja tagjának ügye kapcsán került sor, akinek elutasították európai igazságügyi biztosi jelölését. A kérdéssel a Wall Street Journal európai kiadása is foglalkozott október13-án megjelent cikkében. Az amerikai újság szerint elég elolvasni az európai bizottság előtt történt meghallgatás átiratát, annak megértésére, hogy a pápához közel álló, olasz katolikus filozófus ellen milyen szélsőséges magatartást tanúsítanak az őtvádló parlamenti tagok. De valóban növekszik az intolerancia a katolikusok ellen Európában?

Erről kérdezte a „Zenit” katolikus hírügynökség Giorgio Salina-t, a „Keresztények Európáért” alelnökét.

Kérdés: Spanyolországban elismerik a homoszexuális házasságot és megengedik, hogy gyermeket fogadjanak örökbe. Franciaországban egy papot eltávolítottak egy gimnáziumból, mert reverendában ment tanítani. Bruxelles-ben megkülönböztetést alkalmaznak Rocco Buttiglione ellen, mert a meghallgatás során azt mondta,hogy a családot férfi és nő alkotja. Mi történik tehát Európában?

Válasz: Úgy tűnik a helyzet valóban súlyos, mert ami történt elfogadhatatlan. Buttiglione nem mondott semmi olyat, ami igazolná az ellene tanúsított türelmetlenséget. Kezd konkrétté válniaz, amint az 5 éves terv bemutatása során az Európai Parlament Kultúra Bizottsága mondott, miszerint Európa gazdagságát a kultúrák sokasága adja, amely a fojtogató katolikus hegemónia után, a Felvilágosodás után alakulhatott ki. Szabadságot biztosítanak tehát mindenkinek, még a katolikusoknak is, azzal a kikötéssel, hogy nem szólnak bele a társadalmi-politikai kérdésekbe, mert már épp elég kárt tettek eddig is.

A történelmi elemzés önkényességén túlmenően éppen ez az antidemokratikus és előítéletekkel teli álláspont kapcsolja össze az európai un. laicista tábort, a liberálisokat, a szocialistákat és a radikálisokat, akik szövetségre léptek a katolikus kultúra ellen. Nyilvánvaló, hogy a különbözőség csak akkor számít, amikor az ő érdeküket szolgálja.

K: Ezek szerint az Európai Alkotmányból a keresztény gyökerekre utalás nem csak a világias szellemű felfogás miatt maradt ki, hanem a katolikus kultúrával kapcsolatos ellenszenv miatt is?

V: Ez pontosan így van, semmi kétség nem fér hozzá. Intézményi szinten a laicitás semleges magatartást jelent és minden olyan kulturális állásfoglalás támogatását, amely tiszteletben tartja az ember alapvető jogait. Itt azonban szélsőséges laicizmusról van szó, és minden fundamentalizmus veszélyes. Egy kultúra elutasítása azt jelenti, hogy egy másikkal akarják azt erőszakkal helyettesíteni. Világos, hogy ez veszélyezteti a szabadságot.

K: Milyen volt az Európai Parlamentben a jelenlévő katolikusok reakciója?

V: Az egyházat és a katolikus kultúrát gyakran éri támadás ezen a fórumon. A korábbi alkalmaktól eltérően, a történtek súlyosságára való tekintettel, ezúttal voltak reakciók. Rendezett, korrekt, de határozott formában, a katolikus képviselők részéről éppúgy, mint az Európai Néppárt részéről is.

K: A Keresztények Európáért nevű társulat mit szándékozik tenni?

V: Azon túl, hogy mindjárt szolidaritásunkról biztosítottuk Buttiglione biztost és teljességgel elhatároltuk magunkat Borrel Fontelles elnök elhangzott szavaitól, azon fáradozunk, hogy ismertté váljon, hogy az európai népnek egy jelentős részét megsértették, továbbá, hogy az európai polgároknak ez a része adjon hangot véleményének.

K: Miért ez az ellenséges magatartás az Európai Parlamenten belül a hagyományos családdal szemben?

V: Amint már létrejött, vagy megvalósulóban van az európai államokban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban, néhány politikai erő előterjesztette a Polgári Szolidaritási Egyezményt saját országában és parlamentjében, amely azonos jogokat biztosít az együtt élő homoszexuális illetve heteroszexuálisok számára. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek olyan jogokat akarnak biztosítani, amelyek a nő és férfi házasságán alapuló család alapvető jogai. Nem zárjuk ki, hogy a támogatók között vannak jóhiszemű emberek, akik meg vannak győződve arról, hogy ez nem jelent mást, mint toleranciát és tiszteletet a különbözőség iránt, ám nem számolnak azokkal a következményekkel, amelyeket ez a radikális döntés jelent a társadalom jövője számára. De ugyanakkor nem zárhatom ki azt sem, hogy a háttérben a szavazatok nagy részének megkaparintása áll. Itáliában nagy számban vannak olyanok, akik az iraki háborúval kapcsolatban gyakran a pápára hivatkoznak és azt állítják, hogy magasrendű erkölcsi tekintélyét elfogadják. Ugyanezek a képviselők az Európai Parlamentben több alkalommal úgy szavaztak, hogy a Pápa az ENSZ Felső Biztosa előtt feleljen az emberi jogok megsértése miatt. Ezek az emberek azzal igazolják önmagukat, hogy ők képesek annak eldöntésére mikor van igaza a Pápának és mikor nem. Ebben az esetben is nyilvánvalóan arról van szó, hogy szavazatokat akarnak szerezni főként a katolikusok között.