Aszerda délelőtti általános pápai kihallgatás

Szerdán délelőtt fél 11-kor II. János Pál Pápa helikopterrel tért vissza castel gandolfói nyári rezidenciájáról a Vatikánba, hogy megtartsa a hagyományos kihallgatást. A két és fél hónapig tartó nyári szabadság ezzel véget ért, a Pápa ezentúl a Vatikánban tartózkodik majd. A napfényben fürdő Szent Péter-téren mintegy 15ezer hívő gyűlt össze, hogy meghallgassa a Szentatya katekézisét. A zarándokok között jelen voltak a lengyel „Szolidaritás”- (szabad szakszervezetek) mozgalom képviselői, akiket személyesen köszöntött a pápa. A Szentatya emlékeztetett rá, hogy ez a lengyel földön született mozgalom nyitotta meg Európa számos országában a szabadság kapuit, s egyben örömét fejezte ki a fölött, hogy a „Szolidaritás” szelleme a mai napig él és Lengyelországban oly sok embert tömörít magába. A Pápa annak a reményének adott még hangot, hogy ez az egészséges szellem áthatja majd az egységes Európát is. II. János Pál pápa köszöntötte még a francia, angol, német, spanyol, cseh, litván, szlovák ésolasz nyelvű híveket, valamint a fiatalokat, a betegeket és az ifjú házasokat. Végül apostoli áldását adta valamennyiükre.

Azáltalános kihallgatás során II. János Pál pápa a 44. zsoltárhoz fűzte elmélkedését. A Királyi Menyegzős énekként ismert zsoltár nyitó sora:„Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat akirálynak”– meghatározza a himnusz alap hangulatát. Az udvari írnok, aki a zsoltár szövegét megszerkesztette, már az első sorban utal rá, hogy a héber uralkodó tiszteletére írt ódáról, sőt menyegzős énekről van szó.

A szentírás szakértők megkísérelték, hogy megállapítsák a zsoltár történelmi vonatkozásait, különös tekintettel a föníciai város, Tirusz királynőjére tett utalás alapján, de egészen pontosan soha nem sikerült azonosítani a himnuszban szereplő királyi párt. Mindenesetre egy zsidó királyról van szó, amely lehetővé tette a judaista hagyomány számára, hogy a szöveget a Messiás-királyra alkalmazza, a zsoltár keresztény olvasata pedig, a királynő jelenléte révén, mariológiai távlatokra is lehetőséget nyújt.

A zsoltáros ünnepélyes leírást ad a királyi származású vőlegényről, aki harci öltözetben, mirha és áloé illattól övezve, fényes udvartartás kíséretében jelenik meg, miközbenelefántcsonttal gazdagon díszített termekben zeneszó ünnepli érkezését. A sorok utalnak a királyi trónra és jogarra is, a hatalom két fontos jelképére. A vőlegény szépsége belső, lelki ragyogásának és az isteni áldásnak a jele – mondta katekézisében a Pápa: „Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül”. A keresztény hagyomány éppen ebből a verssorból kiindulva jeleníti megKrisztust a tökéletes ember példaképeként. Napjaink világában, amelyet gyakran torzít el a rossz, és a rútság, ez a kép felszólítás arra, hogy visszataláljunk a szépség útjára a hitben, a teológiában és a társadalmi életben, hogy eljuthassunk az isteni szépségig.

A valódi szépség azonban soha nem öncélú, hanem szoros kapcsolatban áll az igazságossággal. Zsoltárunkban az uralkodó „hűségért, alázatért és igazságért” száll síkra, szereti az „igazságosságot” és gyűlöli a „jogtalanságot”, jogara az „igazság jogara”. Az igazi szépség mindig társul a jósággal és az életszentséggel, és így felragyogtatja világunkban a jó, a csodálatra méltó és igazságos Isten fénylő arculatát.

A szentírási szakértők szerint a zsoltárban szereplő Isten megszólítás magát a királyt illeti meg, mivel az Úr szentelte fel: „A trónod, Isten, mindörökké áll.”

A krisztológiai olvasat szerint az Úr, az egyetlen

Király maga Isten: a Zsidókhoz írt levél a zsoltárt Krisztusra alkalmazza, és habozás nélkül elismeri az Isten dicsőségébe belépett Fiú maradéktalan, nemcsak jelképes istenségét.