"Korunk asszonya, Mária" - Pákozdi István egyetemi lelkész könyvismertetője

A tavaszi könyvheti újdonságok között szerényen húzódott meg egy füzet alakú, piros borítású, a Szent István Társulatnál most megjelent új könyv, amelynek ez a címe: Korunk asszonya, Mária. A szerzője egy aránylag fiatalon, rákban elhunyt dél-olasz püspök, Don Tonino Bello. A könyv fedéllapján a római Jézus tanítványairól elnevezett un. paolínus nővérek egy igen kedves kerámia szobra látható, amely a Via Portensén lévő anyaházuk messziről látható dísze. A mozdulat, ahogy a kis Jézus Mária karjaiból kibontakozik – hűen szemlélteti a mai édesanyák és gyermekeik örömét.

Molfetta püspöke most lenne 69 éves, ha 11 évvel ezelőtt nem szakította volna félbe földi pásztori, írói és költői munkálkodását a kiszámíthatatlan isteni akarat. Sok modern lelkiségi művet publikált, 1996-ban ő volt az év szerzője Olaszországban. Carlo Carrettohoz hasonlóan terjednek művei, amelyek mind a békéről, a reményről, a kiengesztelődésről szólnak. Ez a legutolsó írása, amelyet szenvedései közepette, élete utolsó májusára készített, éppen 31 fejezetből áll, Mária hónapja minden napjára egy-egy elmélkedéssel. A címek meglepőek, nem a hagyományos teológiai, vagy vallásos, szokványos áhítatos irodalmat idézik: Mária, a hétköznapi asszony, a várakozás asszonya, a gyermekváró asszony, a kenyér asszonya, a bátor asszony, az új bor asszonya, a csönd asszonya, a táncot ismerő asszony, az asztalközösség asszonya, az elegáns asszony, az utolsó óra asszonya. Minden fejezet egy figyelemfelkeltő, életízű bevezetéssel kezdődik, majd pedigegy imádsággal zárul, amelyben megszólalnak hagyományos Mária-imáink is.

A könyvet a budapesti Egyetemi Lelkészség négy fiataljával fordítottuk le és gondoztuk. Egyikük, Érszegi Márkfelsőfokú tanulmányait az itáliai Goriziában végezte, tehát kiválóan tudolaszul, Kovács András már magyar tanárként dolgozik az Egyetemi Gimnáziumban, Molnár András pedig a Pázmány Péter katolikus Egyetemen végzi az olasz és esztétika szakot. A nyelvi lektorunk, Bujtás Anna, latin-matematika szakos tanárnő. Fontos, hogy a lelkészség értelmiségi fiataljai szellemi munkájukkal gyarapítsák az egyházat. Nem az első ilyen termékük ez a könyv, Carretto:Kerestem és megtaláltamcímű alkotását is egyetemisták fordították le pár évvel ezelőtt.
Az új Mária-könyv legutolsó fejezetébőlvaló e pár sor: Mária, útitársunk.
Mária, hajnali szűz,sokszorozd meg energiánkat, hogy tudjunk beruházni a civilizáció piacán még egyetlen hasznos értékbe: az új nemzedékek megóvására a rossz befolyásától, amely akadozóvá teszi a föld lélegzését. Adj húsvéti allelujás hangsúlyt a hangunknak. Itasd át álmokkal realizmusunk fövenyét. Segíts, hogy megértsük, az ágakon bontakozó rügyek megmutatása többet ér a lehulló falevelek fölötti könnyeknél. Mélyítsd el biztonságérzetét annak, aki már látja a napkeletet,az első napsugarak megjelenését.
Mária, esthajnali szűz, anyja annak az órának, amikor hazatérünk, és azt érezzük, hogy valaki befogad minket. Ilyenkor átéljük annak a kimondhatatlan örömét, amit a másokkal együtt megült vacsora jelent, a közösség ajándékát. Kérünk téged az egész világért, hogy a népek közötti szolidaritás ne csak egy legyen a sok erkölcsi kötelesség között, hanem fedezzék fel, hogy ez az egyetlen etikai parancs, amelyre az emberi együttélés épülhet. A szegények ugyanolyan joggal ülhessenek asztalhoz, mint mindenki. A béke pedig váljék mindennapi kötelességeink céljává.