A Pápa beszéde az ad Limina látogatásukat végző amerikai püspökökhöz
Köszöntésében a Szentatya együttérzését fejezte ki az amerikai népnek és csatlakozását
imáikhoz a terrorizmus fenyegetésének megszűnéséért valamint a szeretet birodalmának
növekedéséért. A pennsylvaniai és new jersey-i püspökökhöz fordulva a Szeplőtelen
Szűz, országuk patrónusa, közbenjárását kérve kívánt nekik bölcsességet és erőt az
egyház vezetéséhez. Beszédében kiemelte az apostoli szolgálat fontosságát, amely
során a hit igaz és hiteles tanítóivá kell válni. Ma figyelmünket a „munus regendi”,
azaz a kormányzás szolgálata felé kell fordítanunk, ahogy a Szentlélek az apostolok
útra bocsátásakor is a nyáj őrzőinek és Isten egyházának pásztorainak nevezte őket.
Ez az apostoli tekintély Krisztus teste szolgálatának egy formája, melyet az Úr önfeláldozó
szeretete kell, hogyáthassa, aki szolgaként jött el közénk. Az apostolok utódaira
bízott kormányzás joga és kötelessége az egyház Isten által akart hierarchiájának
fontos része. Az apostoli tekintély határozott és bölcs gyakorlása, különösen a válságpillanataiban,
a történelem során mindig képessé tette az egyházat arra, hogy megőrizze integritását,
függetlenségét és hűségét az Evangéliumhoz a belső vagy külső fenyegetések között
is. A püspök mindenek fölött tanú, tanár és az életszentség példája, továbbá az
egyházi javak hűséges gondnoka. A szent hatalom, melyet jog szerint gyakorol, épüljön
erkölcsi tekintélyre. A püspököknek a találkozások során korábban kifejtett aggodalmára
reagálva a szexuális visszaéléseket követő bizalomvesztést illetően a Pápa hangsúlyozta,
hogy az egyházi irányítás minden szintjén szükség van a felelősségre vonásra. Nagy
Szt. Gergely, Borromeo Szt. Károly és Szt. X. Piusz példáját emelte ki a nagy reformerek
közül, akik az apostoli hagyományra támaszkodva, az Evangélium tükrében újították
meg az egyházi intézményeket. A jelenleg kialakult helyzet az amerikai egyházban a
kormányzási módszerek kritikus felülvizsgálását teszi szükségessé, amely magával vonhatja
azt a kockázatot, hogy a pásztort eltávolítja a nyájtól. Éppen ezért nagyon fontos,
egy olyan lelkipásztori stíluskialakítása, mely még nyitottabb az együttműködésre
mindenkivel. Kötelezzék el magukat a részvétel, konzultáció és a megosztott felelősség
jobb struktúrái kialakítására egy egészséges szeretetközösségen belül. Ez nem azt
jelenti, hogy átveszik a világi „demokratikus” kormányzási modelleket, hanem a püspöki
tekintély gyakorlásának belülről fakadó elvárása illetve megerősítésének egy szükséges
eszköze. A „munus regendi”, azaz a kormányzás szolgálata két dolgot jelent: a nyáj
összegyűjtését egy, a hitét megélő látható egységbe az egyház szentségi közösségén
belül, illetve a nyáj irányítását egy közös cél felé: az Evangélium hirdetése a Föld
minden részén. Ebből következően minden egyes egyházi kormányzás lépése irányuljon
a szeretetközösség és a misszió elősegítésére. A közös célokat tekintve tehát a tanítás,
a megszentelelés, és a vezetés szolgálata elválaszthatatlanok egymástól. Az elmúlt
két év eseményei által kiváltott önvizsgálat fájdalmas időszaka akkor válhat csak
eredményessé amennyiben az egész amerikai katolikus közösséget elvezeti az egyház
valódi természetének és missziójának mélyebb megértéséhez. A Pápa megismételten hangsúlyozta
mély meggyőződését, hogy alaposan tanulmányozni kell a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait,
mely az egyház valódi megújulásának alapja. Végül a Szentatya azt kívánta püspöktestvéreinek,
hogy találjanak vigaszt, támaszt és erőt találjanak a paptársaik, a szerzetesek és
világi hívők körében. A szolgálat nagy és akadályokkal teli kihívás, de ugyanakkor
végtelen lelki öröm forrása is és nélkülözhetetlen Krisztus tanítványai növekedjenek
a hit, remény, szeretetben.