A vasárnapi pápai szentmise homíliája

Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás – Mária szavai, amelyeket 1858. március 25-én Bernadette-hez intézett, különös intenzitással visszhangzanak ebben az évben, amelyben az egyház a dogma ünnepélyes megfogalmazásának 150. évfordulójátünnepli. A dogmát – emlékeztetett rá a Szentatya – Boldog IX. Pius pápa hirdette ki Ineffabilis Deus k. apostoli konstitúciójában.
A Szentatya nagyon vágyott arra, hogy elvégezhesse ezt a lourdes-i zarándoklatot, hogy emlékeztethessen erre az eseményre, amely az egyetlen és oszthatatlan Szentháromságot dicsőíti. Mária Szeplőtelen fogantatása az Atya önzetlen szeretetének jele, a Fiú által végbevitt megváltás tökéletes kifejezése, a Szentlélek cselekvésére teljesen nyitott élet kezdőpontja.
A Szentatya szeretettel köszöntötte a zarándokokat, akik azért jöttek el a massabielli barlanghoz, hogy tiszteljék Máriát, akit minden nemzedék boldognak vall.
A Pápa külön üdvözölte a francia híveket és püspökeiket, a püspöki konferencia elnökét, valamint Jacques Perrier, Tarbes és Lourdes püspökét, továbbá a belügyminisztert, aki a francia kormány képviseletében jelent meg, valamint a polgári és katonai méltóságokat. A Pápa köszöntött minden zarándokot, és azokat, akik lélekben a rádión és a televízión keresztül csatlakoztak a szertartáshoz, majd a betegekhez fordult: A Szűzanya éreztesse velük jelenlétét és adjon támaszt lelküknek!
„Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé sietett”… Lukács evangelista szavai nyomán elképzeljük a názáreti fiatal lányt, amintJúda egyik városa felé siet, hogy felajánlja segítségét unokanővérének. Ami leginkább meghat bennünket, az Mária gyengédsége idős rokona iránt. Konkrét szeretetről van szó, amely nem korlátozódik pusztán szavakra. Mária személyesen elkötelezi magát, saját magát ajánlja fel unokanővérének, maradéktalanul és anélkül, hogy ellenszolgáltatásra várna. Tökéletesen megértette, hogy az Istentől kapott ajándék több, mint kiváltság. Elsősorban kötelesség, amely a mások iránti önzetlenségben jut kifejezésre, hiszen ez a szeretet jellemző vonása.
„Magasztalja lelkem az Urat” – Amikor Mária találkozik Erzsébettel, érzelmei a Magnificat himnusz szavaiból törnek fel, kifejezve az Úr szegényeinek reményekkel teli várakozását, valamint annak a bizonyosságát, hogy Isten beteljesíti ígéreteit, hiszen „nem feledi irgalmasságát”.
A Magnificat után következik a csönd: az evangéliumok nem írnak semmit arról a három hónapról, amelyet Mária unokatestvérénél, Erzsébetnél töltött. Vagy talán megtudhatjuk a legfontosabbat: a jó nem csap zajt, a szeretet ereje a mindennapi szolgálat nyugodt visszafogottságában fejeződik ki.
Ennek tudatából fakad Szűz Mária öröme, amely a himnusz egészét áthatja: örül, mert tudja, hogy Isten letekint rá, mert szolgálhatja, mert nagy dolgot művelt vele a Mindenható, örül, mert megízlelheti az eszkatológikus boldogságokat, amelyek az alázatosak és éhezők számára vannak fenntartva.
Mária szavai és csöndjei (hallgatásai) révén példát mutat zarándokutunkon. Nem könnyű útról van szó: az emberiség, ősszülői hibájából, magán viseli a bűn sebét, amelynek következményei továbbra is jelen vannak. De nem a rosszé és a halálé az utolsó szó. Mária ezt megerősíti egész életével, mint Krisztus, Húsvétunk győzelmének élő tanúja.
A hívek megértették ezt. Ezért sietnek tömegesena grottához, hogy meghallgassák a Szűz anyai figyelmeztetését, felismerve benne a „Napba öltözött asszonyt”, a Királynőt, aki Isten trónusa mellet tündököl és közbenjár értük.
Ma, az egyház azt ünnepli, hogy Mária testestül-lelkestül a Mennybe vétetett. Mária Szeplőtelen Fogantatásának és Mennybevételének dogmája szorosan kapcsolódik egymáshoz – mutatott rá szentbeszédében a Pápa. Mindkettő a Megváltó Krisztus dicsőségét és Mária életszentségét hirdeti. Mária emberi sorsa, elrendeltetése már mostantól kezdve teljesen és véglegesen megvalósul Istenben.
„Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” – szól hozzánk Jézus János evangéliumában. Mária Krisztus ígérete beteljesedésének záloga. Mennybevétele számunkra – a zsinat tanítása szerint a biztos remény és vigasz jele.
A Szeplőtelen Szűz a Massabielle-i barlangnál hozzánk, a harmadik évezred keresztényeihez is szól, hallgassuk szavait – folytatta homíliáját a Pápa.
Mindenekelőtt hallgassátok Őt ti, fiatalok, akik életetek értelmére kerestek választ. Itt megtalálhatjátok. Igényes válaszról van szó, de ez az egyetlen, amely valóban kielégít. Ebben a válaszban rejlik az igazi öröm és béke titka.
A lourdes-i barlangtól a Pápa ezután a következő felhívással fordult a nőkhöz: „A grottánál megjelenve Mária üzenetét egy kislányra bízta, ezzel is hangsúlyozva a nők sajátos küldetését. A nők – akiket napjainkban a materializmus és az elvilágiasodás kísért – legyenek a társadalomban azoknak az alapvető értékeknek a tanúi, amelyeket csak a szív szemével vehetünk észre. Rátok, nőkre hárul, hogy a Láthatatlan őrszemei legyetek! Kedves fivéreim és nővéreim, mindnyájatokhoz intézem sürgető felhívásomat: tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy tiszteletben tartsák az életet, minden életet, a fogantatástól a természetes halálig. Az életszent ajándék, amelynek senki sem válhat urává.
A Szűzanya végül mindenki számára üzeni: legyetek szabadok! Emlékezzetek azonban arra, hogy az emberi szabadságot a bűn jelöli meg. A szabadságnak is arra van szüksége, hogy Krisztus megszabadítsa a bűntől. Védelmezzétek meg szabadságotokat! – szólt a Pápa felhívása, majd ezekkel a szavakkal zárta homíliáját: „Kedves Barátaim! Tudjuk, hogy mindig számíthatunk Máriára, aki, mivel soha nem engedett a bűnnek, az egyetlen tökéletesen szabad teremtmény. Az Ő oltalmába ajánllak benneteket. Máriával együtt haladjatok emberségetek tökéletes megvalósításának az útján.